Az #ensportarcok cikksorozat inspiráló sportolóinkról szól. Bemutatjuk azokat az embereket, akik a kitartás és elszántság erejével átlépik saját határaikat. Ismerjétek meg a közösségünk tagjait, akik történeteikkel bátorítást és motivációt nyújtanak mindannyiunknak. Segítsenek Titeket is ezek az inspiráló sztorik a saját sportcéljaitok elérésében!
Név: Kassai Viktória
Kor: 43 év
Foglalkozás: HR szakember
Sportág: futás
Edző: Nagy Rita
Mióta ensportos: 2022 október
Mindenki sportol
Mindig is szerettem mozogni, a családunkban mindenki sportolt, bátyám versenyszerűen úszott, édesapám birkózott, édesanyám kézilabdázott, így volt előttem sok nagyon jó minta. Kezdetekben teniszeztem, majd a középiskolában úsztam, kézilabdáztam. Egy sport volt, amivel a világból ki lehetett volna kergetni, az pedig a futás. Nem voltam gyors, mondhatni inkább lassú, szúrt az oldalam, örökké futottuk a Cooper-tesztet, amit igazán utáltam. A felsőoktatásban akkor még nem volt kötelező sportolni, így nem is tettem, tanultam sokat és ettem nagyon sokat.
Szemléletmód váltás
Úgy vagyok az életemben lévő akadályokkal, félelmeimmel, hogy nem hagyom magam, azért is szembenézek velük és legyőzőm őket. Gondoltam, ha olyan sokan szeretik a futást és látom, hogy élvezik, közösségben vannak és még adott esetben fogynak is, akkor nekem másként kell hozzáállnom ehhez. Autodidakta módon kezdem el futni közel 10 évvel ezelőtt, edzésterveket próbáltam ki, amelyeket az interneten találtam, de futottam futóklubban is. Mivel gyorsan akartam a változást – nem a türelmemről voltam híres -, jöttek a sérülések, egyik a másik után.
Többször elment a kedvem az egésztől és úgy láttam, hogy ez tényleg nem az én sportom. Mivel az ismerőseim folyamatosan futottak, motiváltak, és nem adom fel egykönnyen a dolgokat, így újra megnéztem, hogy az előzőekben hol hibáztam, mely dolgokon szükséges változtatnom ahhoz, hogy a futás az én sportom is legyen!
Ensport, a szakmai csapat
Rátaláltam az ENSPORT-ra és a vele együtt járó szakmaiságra. Történetem 2022. október 17-én kezdődött az ENSPORT életmódváltó programjával. Ekkor már egy éve nem mozogtam, csak ettem, mert egyfajta lelki megnyugvást jelentett. Nem sokáig, pár percig, utána jött a bűntudat. Szépen egyenletesen híztam egészen addig, amíg teljesen megutáltam azt az embert, akit a tükörben láttam. Ekkor jött a felismerés, hogy ez így nem mehet tovább, jelentkeztem az életmódváltó programba, és jött Nagy Rita, az edzőm az életembe, akivel egy éve elkezdtük a közös munkát.
Az első lépések
Fokozatosan indultunk el a sétálástól, a sétálásba belefutásokon át a kocogásig majd a futásig. Határozott elképzeléssel indultam el az életmódváltás útján, szeretném a túlsúlyos Vikit elhagyni és helyette egy fitt, egészséges Vikit üdvözölni. Az első hónapokban mentálisan nagyon össze kellett szednem magam, ugyanis bár a cél elérése nagyon kívánatos volt, komoly gondot okozott hogy egyáltalán felálljak a kanapéról, felöltözzek és kimenjek mozogni. Vívódtam magammal, a gondolataimmal, amit szerencsére mindig megosztottam Ritával, aki ezeken a holtpontokon átsegített engem, és akinek végtelenül hálás vagyok ezért.
Kisebb célok kitűzése
Eljött az a pont az edzésmunkában, amikor éreztem, hogy rendben, már kimegyek mozogni, de korábban én futottam versenyeken – még ha kisebb távokon is -, és szeretném azt a hangulatot újra átélni. Ennek szellemében minden hónapban beneveztem versenyekre, virtuálisokra majd valódi futóversenyekre. És az eredmények nem maradtak el, szépen edzésről edzésre, versenyről versenyre fogytam és gyorsultam. Mindig is szerettem a statisztikákat, grafikonokat, nemcsak nézni, elemezni is, így mindig láttam épp hol tartunk a fejlődésben.
Erdőfutás, biztos?
Az edzőm, Rita, mindig mellettem van és fogja a kezem, támogat a céljaim elérésében, és tűz ki elém olyan célokat, amelyek bár az elején megrémisztenek, az ő segítségével mégis elérem azokat.
Itt van az erdőfutás. Sosem próbáltam a közös munkánk előtt, és úgy voltam vele, nekem nem is kell, hiszen én aszfalton futok. Aztán egyszer csak látom a TP-ben, hogy „keress valami szintes terepet vagy töltést”. Gondoltam magamban – egyik sincs és biztos nem hagyom el a közeli futópályámat! Aztán erőt vettem magamon, mivel nem szeretem, ha a TP-ben piros színre vált az edzésem, ezért megoldottam, kerestem egy erdőt magamnak, és nincs mese, első látásra szerelem lett. Azóta az edzésmunkánk része.
Hálás vagyok
Ritának és a futásnak rengeteget köszönhetek. Segítségével elhagytam a komfortzónámat, magabiztosabb, céltudatosabb lettem, és egy év alatt 14 kg-ot fogytam. Az újdonságoktól, új feladatoktól nem rettenek meg, hanem megvalósítom őket, lehet hogy nem elsőre, de addig csinálom, amíg nem sikerül. Köszönöm Rita, hogy inspirálsz, motiválsz, hogy hiszel bennem.
2024, az első félmaratonom
A közös munkánk csapatmunka, amelyet nagyon szeretek, egyben önismereti tréning is. Jövő évi céljaim között az első félmaratonom teljesítése szerepel, ezen dolgozunk Ritával. Ezt követően biztos vagyok benne, hogy még nagyon sok célom lesz, amelyet közösen fogunk megvalósítani.
Érdekelnek még inspiráló sztorik? Ismerd meg a többieket is!
