Perényi Andi futóedzőnk sportolója, Cseke Ferenc először vágott neki egyéniben az UB teljesítésének. Az ő beszámolóját olvashatjátok alább.

Nekem ez az egyik kedvenc versenyem. 2011 óta szinte minden évben részt veszek rajta valamilyen formában. Általában párosban, a feleségemmel, de 2013-ban és tavaly egy-egy barátommal vágtunk neki. Tavalyelőtt a feleségem már jelezte, hogy kicsit unja ezt a páros dolgot, így szólt, hogy ideje lenne magam mellé új párt keresnem… Így 2023-ban már kezdtem érlelgetni magamban, hogy 2025 az én évem lesz.

Így is történt: beneveztem egyéniben!

A felkészülés

Az ember soha nem érezheti teljesen, hogy mindent megtett egy ilyen versenyért, de talán most egy kicsit mégis… Az edzések 99%-át elvégeztem, és még akkor sem lettem volna csalódott, ha nem sikerült volna befejeznem a versenyt.

Rengeteg munkát tettem bele, volt pár őrült edzés, amiért néhányan hülyének is néztek:

• Velencei Tó-kör – Szavanna Trail 21 km – Velencei Tó-kör

• Január végén 12×10 km, 3 óránként

• Négy részletben körbefutottam a Balatont

• Számtalan Velencei Tó-kör

Nagyon tudatosan haladtam, és ha egy-egy edzés nem is sikerült tökéletesen, mindig tanultam belőle, erőt merítettem.

A verseny előtt pár héttel minden hiányzó felszerelést, frissítőt beszereztem, mindent megterveztem, hogy ne kapkodjak az utolsó pillanatban – idén ez is jól sikerült!

A verseny előtti napok

A verseny hete szokás szerint őrület volt: pakolás, utolsó simítások, egyre rosszabb alvás. De tudtam, hogy soha nem voltam még ilyen felkészült.

• Indulás: 5:15 Fehérvárról

• Érkezés: 6:30 Füredre

• Rajt: 7:00

A nagy szél és hideg miatt nem volt idő sokat szöszmötölni. Gyors rajtcsomag-átvétel, utolsó WC, és máris a rajtban találtam magam.

A verseny: kilométerről kilométerre

Elindultunk!

Az első kilométerek eseménytelenül teltek: zenehallgatás, nézelődés. 20 km-nél találkoztam először a kísérőimmel. Szokásos frissítés: izó, gélek, banán, ropi – néha egy-egy Biotech termék is becsúszott, utólag kiderült, nem kellett volna… (például a magnézium…)

Varga Pince: még viszonylag jól voltam. Tésztát ettem, de sajnos folyamatos hányinger gyötört Keszthelyig. Drasztikusan visszavettem a tempóból, csak keveset ettem (ropi, vizes kóla).

Keszthely: újra éhes lettem! Egy kis zöldségleves és három darab dödölle – életem legfinomabb dödölléi. Kicsit sétáltam, majd újra erőre kaptam. 80 km-nél jártunk.

Beesteledett, amitől féltem, mert az éjszaka eddig mindig nehéz volt. Most viszont továbbra is jól éreztem magam.

A második éjszaka: küzdelem és nevetés

Balatonszéplak (150 km): Először futott át komolyan az agyamon: „Ez meg lehet!”

Magaspart: Hatalmas álmosság tört rám – konkrétan attól féltem, hogy futás közben elalszom. De ahogy jött, úgy múlt is, és folytattam a futás–séta kombót.

Fűzfő-Tobruk: Az én titkos kedvenc helyem a Balatonon. Nem tudom megmagyarázni, miért, de egyszer biztos rájövök.

Ekkor kezdett szakadni az eső, miközben a vízhólyagjaim is egyre durvábban fájtak. Óriási nevetésbe kezdtünk a kísérőimmel – ha értitek, mire gondolok! 😀

Az utolsó szakasz

Egy félmaraton volt hátra. 180 km után már nem tudtam eldönteni: még „csak” egy félmaraton vagy „már” csak annyi? Egy biztos volt: így vagy úgy, de meglesz!

Alsóörs: Elállt az eső, kisütött a nap. Én pedig rendületlenül sétáltam, néha kocogtam – amennyire a hólyagjaim engedték.

Végül a Tagore sétányon találtam magam – ez csak egyet jelenthetett: közel a cél!

Célba érkezés: Célkapu, célfotó, öröm! 29 óra 31 perc.

Köszönetnyilvánítás

Elsősorban a kísérőimnek szeretném megköszönni:

• Enikő – a csodálatos feleségem, aki idén maga is KÖR-teljesítő lett!

• Zsolti – nagyon jó barátom és munkatársam.

Nélkülük ez sokkal nehezebben ment volna. Jó hír, hogy valószínűleg 2026-ban is számíthatok rájuk!

Az edzőm: Andi

És ha eddig azt hittétek, nem esik szó a világ legjobb edzőjéről, hát nagyon tévedtetek! Andi, te vagy az az ember, akinek minden szavára hallgatok. Írhatsz bármilyen edzést, én megyek, és örömmel csinálom, mert tudom, hogy van értelme. Már az elején eldöntöttem: ha te vagy az edzőm, nincs nyafogás, csak munka.

És itt az eredmény.

Mindent köszönök! Ahogy szoktad mondani: Megyünk tovább!