Dezső Daniella

dietetikus - ENSPORT

Már a BHSE atlétikai szakosztályánál töltött sportéveim alatt felismertem, hogy a pályán nyújtott teljesítményemet hatékonyan tudom növelni megfelelő táplálkozással. Az élsport befejezése után éppen ezért a dietetikusi pályát választottam, ahol az embert rendszerként szemlélve végzem a munkám. Szakterületem a cukorbetegség, inzulinrezisztencia, magas vérnyomás és magas koleszterin megfelelő étrendi kezelése.

HITVALLÁSA:

Dietetikai szemléletem fontos eleme, hogy minden ember más, így nem létezik két ugyanolyan tanácsadás. Célom, hogy az evés, főzés, ételkészítés ne mindennapi teherként jelenjen meg az emberek életében.

Sokan csodát várnak a dietetikustól, de ő sem varázsló. Ugyanakkor nem is egy karakterek mögé bújt számítógép! Ebben a cikkben elárulom, mitől lesz a közös munka hatékony.

Az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján született meg a gondolat a fejemben, hogy szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a dietetika mennyire komplex terület. Gondolhatunk egy betegség miatt szükségessé vált diétára, sportolói étrendre vagy éppen az egyik leggyakoribb okra, amivel hozzám fordulnak, a fogyásra.

Sokszor tapasztalom, hogy a kliensek/sportolók szinte csodát várnak a dietetikustól, illetve zömében arra készülnek, hogy valamilyen tarthatatlan, szigorú és élvezetektől mentes étrendet kapnak majd a kezükbe. Ezen sztereotípiák mentén próbálom meg röviden összeszedni, hogy miben is tud segíteni egy dietetikus.

Az alapanyagcsere

Élettani és biokémiai szempontból megközelítve számomra az egyik legfontosabb fogalom lett az elmúlt évek alatt az alapanyagcsere. A saját tapasztalatom sokszor az, hogy sok esetben már nem a túlzott kalória bevitel okozza az elsődleges problémát, hanem éppen az ellenkezője, a túl alacsony kalória tartalmú étrend, amiben a makrotápanyagok (szénhidrát, fehérje, zsír) aránya és minősége sem feltétlen a megfelelő.

Gyakori probléma, hogy az emberek – a gyors fogyás reményében – bőven az alapanyagcsere alatti értékhez igazítják étrendjüket.

Legegyszerűbben megközelítve az alapanyacsere az a minimum, amihez az életben maradáshoz szükségünk van. Erre jön rá a mindennapos mentális és fizikai aktivitásunk energiaigénye.

Hosszútávon a túl alacsony energiatartalmú étrend a jól ismert „jojo” effektushoz vezet. Ilyenkor a szervezet raktározó üzemmódba vált, és habár úgy tűnik, alig eszünk valamit, súlyunk és testösszetételünk nem változik (vagy épp a kedvezőtlen irányba).

Minden tápanyagból a megfelelő mennyiséget. Ennyi a titok. De mennyi a megfelelő? Ebben tud segíteni egy táplálkozási szakember

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy az alapanyagcsere eszközös méréssel, képlettel meghatározható, az étrend kialakításának alappillére lehet, de nem szabad „beleragadni” a kalóriák világába. Erre az értékre én egyfajta minimumként szoktam tekinteni, ezen túlmenően kiemelten fontos az étrend kialakításánál az egyéni szempontok figyelembevétele.

Ezért is ajánlom mindenkinek, hogy az online mintaétrendek helyett keressen fel egy dietetikust, aki elindítja a megfelelő úton.

A szélsőséges diéták

Gyakori sztereotípia, hogy a dietetikus szigorú, monoton és élvezhetetlen étrendet ír. Sokan, amikor felkeresnek, előre vizionálják a különféle étrendbeli lemondásokat, amivel a közös munka jár. Ki merem jelenteni, hogy ahány kollegát ismerek, azt láttam, hogy egyáltalán nem ezek az elvek érvényesülnek. Egy megfelelő, egyénre szabott étrend nagyban tudja segíteni a sportteljesítményt, ugyanakkor azt gondolom, hogy ennek mindenekelőtt élvezhetőnek és fenntarthatónak kell lennie hosszútávon is.

A megvonásos diéták esetén gyakran előáll az úgynevezett yo-yo effektu

A különböző korlátozásokra épülő diéták alapelve nagyon hasonló: valamilyen alapanyagot tilt, míg másokat korlátozások nélkül nélkül enged fogyasztani. Mindemellett természetesen azonnali eredménnyel kecsegtet. Dietetikusként szeretem az elején tisztázni, hogy mi a reális cél, mi a reális fogyási ütem, amivel érdemes tervezni.

Fontosnak tartom figyelembe venni, hogy a kedvelt/kedvenc ételek az étrend részét képezzék, illetve továbbítani azt a szemléletet, hogy nincs tiltó listás étel.

Közhelynek tűnik, mégis a rendszeresség és az egyszerre elfogyasztott mennyiség a siker egyik fő mozgatórugója. Elsősorban sportolókkal foglalkozom, és szerencsére azt látom, hogy jó minőségű alapanyagokat használnak. Az igazi gondot az interneten fellelhető sokféle, és sokszor nehezen értelmezhető információ okozza… itt ajánlom ismét, hogy érdemes dietetikus segítségét kérni, akár már a kezdő lépésekhez is. ?

Egy személyre szabott étrend éppúgy segít a teljesítőképességed növelésében, mint az edzésterved

A dietetikus és kliens kapcsolata

Túllépve a számokon és élettani alapokon azt gondolom, hogy sajnálatos módon háttérbe szorul, hogy milyen az együttműködés a szakember és a kliens között. A sportolók számára egyértelmű, hogy olyan edzővel szeretnek együtt dolgozni, akivel megvan az a bizonyos „kémia”, de vajon elgondolkoznak-e ezen más területen is?

A pszichológiában régóta ismert, hogy a terapeuta-kliens kapcsolatában a gyógyulási folyamatban a terapeuta személyisége nagymértékben meghatározó.

A dietetika kissé peremterülete az egészségügynek, mégis átemelhető ide is három nagyon fontos fogalom, amely jó esetben jellemzi a dietetikust:

empátia
hitelesség
ítélkezésmentesség (ezek az úgynevezett Rogers-i nemspecifikus hatótényezők)

A saját munkámban fontosnak tartom, hogy bizalmi kapcsolat alakuljon ki a sportolókkal, ezáltal is javítva a közös munka eredményességét. Dietetikával kapcsolatban nemigazán szokták ezt a szempontot kiemelni, szerintem azonban mégis meghatározó eleme az étrendtervezés folyamatának:

mind a kliensnek, mind a szakembernek azt kell érezni, hogy képesek a kölcsönös együttműködésre, ha probléma merül fel, akkor azt érdemeben tudják kommunikálni egymás felé, ezáltal megteremtve a hosszú távú munka alapját.

Evés és az érzelmek

Az utolsó pont, amit röviden kiemelek arra mutat rá, hogy az evés nem egy önmagában létező fogalom. A hangulatunk, érzéseink, mindennapi történéseink nagy hatással vannak az étkezési szokásainkra. Ezen a ponton a dietetika és a pszichológia szorosan összekapcsolódik, nagyon fontos, hogy a dietetikus is felismerje hol a kompetenciahatár, és mikor érdemes más szakembert is bevonni az egészséges étrend kialakításába.

Ideális esetben minden étkezésnek megvan a helye, van egy rendszer, ami igazodik az edzéshez, munkához vagy szükség szerint egy-egy betegséghez. Napjainkban azonban nagyon gyakran az evés feszültségcsökkentő eszközzé válik, hiánypótlásként jelenik meg, amely hozzájárulhat a túlsúly kialakulásához. Dietetikusként (és viselkedéselemzőként) az a hitvallásom, hogy bizonyos esetekben érdemes az evés, a tápanyagok és kalóriák mögé nézni. Azt vallom, hogy vannak esetek, amikor egy kinyomtatott étrend és a tankönyvből kiszámolt értékek nem nyújtanak megfelelő segítséget.

A végére mindenképp kiemelnék pár dolgot, amelyek azokat az elveket tükrözik, ahogy én szeretek együtt dolgozni a kliensekkel/sportolókkal.

egy jól megtervezett étrend (mind mennyiségben, mind minőségben) fontos eleme lehet egy egészségtudatos életmód kialakításának
az a véleményem, hogy szükséges az étrendben egyfajta rugalmasság és egyénre szabottság, hiszen így illeszkedik 100%-osan az egyén mindennapjaihoz
egy-egy sportcél vagy verseny gyakran felülírja a megszokott étrendet. Ilyenkor azonban érdemes lehet elgondolkozni azon, hogy ezt mennyi ideig szeretné a kliens/sportoló tartani? Mi a célja vele? Mi lesz a verseny és az ehhez igazított étkezés után a hétköznapokban?
szakemberként azt vallom, hogy három nagyon fontos pillér egymást támasztja a teljesítménynövelésben: az edző, akinek szerepe nem szokott kérdéses lenni, ? valamint a megfelelő edzéstervhez illesztett étrend és étrendi alapok is segítenek. És kiemelendő a mentális része is: gondolva akár az evéshez kapcsolódó érzelmekre, a tudatos evésre vagy az egy-egy versenyre való mentális felkészülésre.
az egyik legfontosabb: kérdés, panasz, probléma esetén forduljunk szakemberhez. Olyanhoz, akiben megbízunk, akivel azt érezzük, hogy tudunk együtt dolgozni akár hosszútávon is.
végül, de nem utolsó sorban: az evés ne váljon kényszerré. Véleményem szerint a dietetikussal való közös munka során az étrend hosszútávon tartható, a főzés akár a mindennapok részévé válhat, és emellett az evés nem kap sem túl sok, sem túl kevés figyelmet. ?