Sokan kérdezik tőlem, hogy mitől függ az, hogy változik a pulzusuk? Amit korábban el tudtak érni, azt most nem tudják, ez mitől van? Vagy mennyi a maximális pulzusszám, és adott esetben ennek hány százalékán kell edzeni? Egyáltalán van-e ennek jelentősége, és ha igen, akkor miként?
A kérdéskör igazából abból fakad, hogy a pulzust, mint a terhelés mértékegységét akarjuk megfogni. Ez az állítás önmagában viszont nem igaz, ugyanis a pulzus a külső és belső környezetre adott válaszreakció. A szívritmusunk noha reagál a terhelésre, de nem ennek a mértékegysége. A terhelés mértékét sokkal jobban megfoghatjuk az anyagcserén keresztül, vagy az oxigénigény, oxigénfelvétel vizsgálatának segítségével.
Ahhoz, hogy megértsük, miként alakul a pulzus, ismernünk kell a szív működésének körülményeit. Ismernünk kell a belső állapotunkat és a külső környezetet is, továbbá azokat a változásokat, melyek rendszeres edzés hatására állnak be a keringési rendszerünkben. Már itt, a bevezetőben is érzékelhetjük, hogy rengeteg tényező befolyásolja a pulzusunkat, és csak ezek együttes vizsgálatával kapunk arra választ, hogy miért mutat annyit a pulzusmérő amennyit.
Az első részben a szív alapvető működése és fogalmak lesznek terítéken, majd a későbbiekben, lépésről-lépésre jutunk el odáig, hogy az edzettség növekedésével párhuzamosan milyen változásokat figyelhetünk meg a pulzusszámunkban, és igyekszem levezetni azt is, hogy tudatos edzésterhelés esetén mennyire nem lényeges a maximális pulzusszámunk ismerete.
A szív, melynek összehúzódását és elernyedését hívjuk pulzusnak, felel azért, hogy a vér keringjen a testünkben, így látva el sejtjeinket oxigénnel és tápanyagokkal. A szívet a vegetatív idegrendszer szabályozza, melynek mind a két ága, a szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszer is egyaránt hatással van rá. Amíg nyugalomban vagyunk, a paraszimpatikus hatás van túlsúlyban, majd terhelés alatt a szimpatikus idegrendszer emeli a pulzusszámot és ezzel párhozamosan gyorsítja a keringést (1). A szívütések között, milliszekundumban mérve, bizony nem találunk egyenletességet, vagy ha tetszik, szabályosságot, és ezt hívjuk pulzus variabilitásnak, vagy varianciának (HRV – heart rate variability) (2). A későbbiekben ez a fáradás és a pulzus alakulásának vizsgálata során lesz fontos.
A keringési rendszer úgy működik, hogy a szervezetnek, a terhelés mértékében, tápanyag és oxigén igénye keletkezik, melyet ki kell szolgálni. Így, a növekvő intenzitás hatására, a szívritmus felgyorsul, vagyis megnő a perctérfogat. A perctérfogat nem más, mint a pulzusszám és a pulzustérfogat szorzata. A pulzustérfogat pedig az egy összehúzódás során a keringésbe jutatott vér mennyisége. Ez nyugalmi állapotban 70-90 ml, mely egy átlagosnak mondható 65-75 közötti pulzus mellett, 5 – 5,5 liternyi vért jelent percenként, vagyis nyugalomban kb.5 liter vérrel tudunk működni. Nagyobb terhelések esetén ez a vérigény többszörösére nő, akár 15-25 literre.
Rendszeres edzés hatására a szív, ezen belül elsősorban a bal kamra, megnagyobbodik, de ez a megnagyobbodás egy normális, nem kóros elváltozás. Futóknál mérve ez átlagosan 45%-os tömegnövekedést és 15-20%-os falvastagodást jelent (3). A megnövekedett szív egy összehúzódással több vért tud az erekbe pumpálni, vagyis nő a pulzustérfogat. Nyugalomban a vérmennyiség igénye állandó, az így megnövekedett a pulzustérfogat csökkenő szívritmust fog eredményezni, így lesz állandó a perctérfogat. Tehát, keringésünk edzettsége nagyon könnyen és jól mérhető a nyugalmi pulzusunk csökkenésével.
A megváltozott szívizom csak egy a sok változás közül, mely terhelés hatására történik a szervezetünkben, ugyanakkor ez már önmagában is elég ahhoz, hogy változást eredményezzen a szívritmusban nyugalmi környezetben. Joggal jön a kérdés, akkor mit okoz terhelés alatt? Erről lesz szó a második részben…
Hivatkozások:
1: : Autonomic control of heart rate during exercise studied by heart rate variability spectral analysis ()
2: Renza Perini, Arsenio Veicsteina: Heart rate variability and autonomic activity at rest and during exercise in various physiological conditions(European Journal of Applied Physiology October 2003, Volume 90, Issue 3, pp 317-325)
3: Barry J. Maron: Structural features of the athlete heart as defined by echocardiography