Lovász Zsolt egy kiváló futó, akivel van szerencsénk együttműködni már egy jó ideje. 28:41:43-el teljesítette egyéniben az Balaton-kört Szilágyi Tibor szakmai irányítása alatt, előtte pedig Nandi Erdelyi volt az edzője. Hogy hogyan sikerült egyedül leküzdenie az embertelen távot, arról az alábbi beszámolóban mesél.
Ultrabalaton egyéni, 2019. 05.11, 221km, 28:41:43. Jó cucc volt. Láttam két vidrát, meg egy patkányt, spriccolt a vízhólyagom és egy lány becsomagolt alufóliába. Ennyi maradt meg a srácoknak az UB beszámolómból. Viszont ezt már az óvónők is tudták hétfőn. Nektek egy kicsit részletesebben elmesélem.
Előkészületek, felkészülés
Igaz, amit egy mester mondott, hogy rendszeresen készülve bárki képes erre, de azért időt kell rá hagyni, hogy beérjen a termés. Kb. 6 hónap célorientált felkészülést végeztünk Szilágyi Tibi bácsi vezényletével. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy ez elég, azért előtte volt még kb. 2,5 év tervszerű edzésmunka benne sok szép versennyel (2 Lavaredo Ultratrail, Mártrabércek, Piros 85-ök, Dalmacija Ultratrail). Köszi Ensport és Nándi!
Kicsit izgultam, mivel 5 év alatt ez mindösszesen csak a 4. aszfaltos versenyem volt. Szinte csak terepen versenyzek. Para volt, hogy bírja az aszfaltot a combom, térdem, mennyire veri szét. Gondoltam, hogy Takács-Csipi Krisztián pár éves Budai Trail ötleletét előveszem és a terepversenyeken szigorúan kemény talpú öltönycipőben futok, amely visszaadja az aszfaltos érzést – így szoktatom magam. Ezt túl unortodoxnak tartottam és elindultunk a hagyományos úton. A felkészülés jól sikerült. Így utólag. (Ha nem érek célba, akkor azt írtam volna, hogy nem sikerült a felkészülés.) Ja és Csipi ott integetett a rajtban mindenkinek!
Kisérő csapat: Meglepett, hogy elsőre igent mondott két barátom a kísérésre. Valljuk be, ez oltári nagy szívás, szétcseszi a teljes hétvégéjüket, ráadásul háttérben maradnak. Derzsényi Ákos és Sárvári Szabolcs volt a pincérem, fegyverhordozóm, pszichológusom, tábori szakácsom, öltöztetőnőm. Köszönet.
A verseny
0-100km
Igazából, olyan simán ment, hogy alig emlékszem említésre méltó dologra. Az első 100k majdnem 6:00-ban ment. Bírtam enni, inni. Gyros fűszerezésű saját rizs-szelet ment + az asztalról a nasi. Próbáltam néha combot nyújtani, megelőzni a bajt. A srácok tették a dolgukat, eleinte csak kocsiból, majd Derzsi bringán követett.
Folyamatosan toltam a Sponser lötyit is jól fogytak a kilométerek. Működött az emésztés, egészséges input-output, csak kicsit dehidratált voltam, így rákapcsoltam az ivásra is. Itt emelném ki, akivel erről még nem beszéltem. Az ultra kulcsa, nem olyan nagy titok: kaja, kaja, kaja. 15000 kalória ment el. Aki, nem tud enni kifekszik. Később én is. ?
100-160km
Még mindig ment a daráló, sötétedett, átöltöztem, vártuk a vihart. Közben Szabi beállt mellém futva (!) az utolsó 60-ra. Nem ennyi lett neki tervezve, de ez lett belőle. Még mindig ment a 6:30 környéke, ha futottam, az ment jó tempósan, mellette 10 km-ként tervezett séták, nyújtás.
160km
És akkor jött a kalapácsos ember. Sötétedett. Fejbevert, megfogta a szempilláimat és volt pofája még rá is kapaszkodni. Ült a hátamon és az súgta: feküdj le egy kicsit Kislo, álmodj szépeket… Mondom, na jól van.
Szabi és Ákos azért felrángatott, értesítette az edzőbácsit és próbálták kezelni a helyzetet. Háromszor kellett kezelni… ? Sör, kaja, hosszú esőgatya. Megmentettek. Közben eleredt az eső. Annyi szerencsém volt, hogy engem egyáltalán nem zavart, bő 5 órán keresztül esett, szakadt, azt hiszem.
Nem csak az eső ömlött, annyit ittam, hogy úgy éreztem magam, mint egy jó egyetemi sörözős buli közepén, amikor egy idő után már 15 percenként rohansz a pissoir felé. Ez ment egész éjjel. Még jó, hogy nem kellett sorba állni.
Voltak állandó visszatérő sporttársak, akikkel oda-vissza előzgettük egymás az éjszaka folyamán – állapotunktól függően. Itt azért ne egy Verstappen-Hamilton párharc jusson ez eszünkbe, inkább egy török és egy román kamion viaskodása az emelkedőn…2-3 perc majdnem egymás mellett és a végén huss ?, „elhúznak” egymás mellett. Egy nagyon szimpatikus versenytárs meg is jegyezte, hogy mennyire utálja a futószsákom, mert szerinte 51x mentem el mellette…, iszonyat tempóban. ?
Feljött a Nap
No, ahogy kezdett világosodni én is erőre kaptam. Szabi is bírta még. Nem csak fizikailag. Rendszeresen beszólogattam és piszkáltam. De ilyet normál esetben nem csinálok, csak Ultrabalatonon. Ákostól a szokásos kérdések: Sponser? Malto? Kóla?
Az utolsó 30 viszonylagosan jó tempóban ment. Vajas kenyeret ettem és az egyszerűség kedvéért az asztalról megtámogattam egy géllel + cola. Igazi vasárnapi menü.
Elengedtem az időtervet és nagyon kényelmes 7:00-esben végén még gyorsítva 6:00-osban értük el Csopak-Füred határát. Pacsi + valamiről beszélgetés Káli Zsolt sporival és megyünk is tovább.
Sentimentalism
Pár km-rel a vége előtt már jönnek a görcsök, nem az izmaimban. Robbanni kellene, és zokogni. Hosszú az út. Tudom, én választottam + nem kis tolerancia szükséges a család oldaláról… Eszembe jutnak a jeges januári esőben futott hajnali hegyi résztávok; hóban, nyakig sárban, jégen nyomott 4 órás futások a Budai-ban. A Rákó utca-Hóvirág-Rácz Aladár tengely Sasadon, nemtudomhányszor…
Happy Finish
Jön a körforgalom, még egy sporttársat megelőzök… vizesárok, homokos majomfogó, kikövezett lólépcső, pacsi Schmidt Norbival. Csip-csip. Minden okés, már csak az szalagavató jön.
Köszi még egyszer Áginak és a fiúknak, Derzsényi Ákosnak, Sárvári Szabinak, Szilágyi Tibinek, Ensportnak.
Gratulálok minden résztvevőnek!
Ha Te is olyan célokat dédelgetsz, hogy lefutod a jövőben az Ultrabalatont, fordulj hozzánk bizalommal az alábbi elérhetőségeinken. 14 felkészült edző várja, hogy kihozhassák belőled a maximumot:
web: https://www.ensport.hu/
facebook: https://www.facebook.com/ensporttraining/
instagram: http://instagram.com/ensporttraining/
BUDAPEST
1162, Csömöri út 213.
info@ensport.hu
(+36) 70/905-55-07
SOPRON
9400, Győri út 36.
sopron@ensport.hu
(+36) 30/420-17-71
KAPOSVÁR
7400, Vásártéri út 17.
kaposvar@ensport.hu
(+36) 30/621-10-99
MISKOLC
3528, Takta u. 3.
miskolc@ensport.hu
(+36) 70/612-51-60