Szilágyi Tibor, kiemelt futóedzőnk a többi között 6 egyéni futót készített fel az idei UB-ra, vagyis ők mind egyedül vágtak neki a 221km-es távnak. Hogy mennyire komplex egy ilyen ultra távú versenyre való felkészülés, arról az alábbi cikkben osztja meg tapasztalatait.
Az ultrabalaton (és minden más hasonló távú verseny) mindig egy különleges élmény edzőként és sportolóként egyaránt. Sportolóként azért, mert itt derül ki, mire volt jó az elmúlt időszak edzésmunkája, edzőként pedig mert itt derül ki, mire volt elég az elmúlt időszak edzésmunkája. ?
Összesen 13 futó készült fel az idei UB-re Tibi szakmai irányítása alatt
Felkészülés a felkészülhetetlenre
Ez a verseny – legyen szó akár egyéni indulásról, akár váltóról -, a legtöbb esetben nagyon igénybe veszi az embert fejben és fizikálisan egyaránt. Sok minden felszínre kerül ilyenkor. Erősségek, gyengék, elszalasztott pillanatok a felkészülés alatt, amiket a későbbiekben figyelni kell majd, pozitív, akár nem várt dolgok, amik jól vagy jobban sikerültek, mint terveztük. Csupa olyan tényező, ami benne lehetett már a levegőben, sejthető volt, teljesen új és váratlan, vagy köztudott volt már rég edző és sportoló között.
Ezekre a dolgokra kell megpróbálni felkészülni, mire a futó a rajtvonalhoz áll. Mind avárt, mind a váratlan eseményekre, eshetőségekre egyaránt. Egyéniben ugyanis a futás és a frissítés mellett a váratlan helyzetek megoldásának képessége, és a „célra fókuszálás minden körülmények között” a legfontosabb. 100km fölött már egy nem túl ízletes frissítés, egy kisebb vízhólyag, egy váratlan zuhé vagy egy kis szembe szél is megtörheti az embert, nem csak a táv, így teljesen, kipihent fejjel triviálisnak tűnő dolgokon úszhat el akár több éves munka is.
ovász Zsolt 28:41:43-el teljesítette a Balaton-kört
Maradjon meg a futás öröme
A nehézségek, így a megoldások is mindenkinél mások és mások. Ennek megfelelően a felkészülés folyamata is. A feladatokat, fejlesztendő képességek tükrében egyénileg kell megválasztani a rendelkezésre álló szabadidő, sportmúlt, terhelhetőség és egyéni célok alapján. Olyan edzéseket kell „bezsúfolni” egy végigdolgozott hétbe, család mellé a legtöbb esetben, ami kellően nagy kihívás, hogy motiváljon és fejlesszen, de nem akkora megerőltetés, hogy romba döntsön, elkedvetlenítsen.
Meg kell próbálni a táv és intenzitás között úgy egyensúlyozni, hogy figyelembe vegyük a sportoló genetikáját (izomrost összetétel, reakciója az edzésekre, regenerációs képesség, stb.…) és az időcélokat. A kevesebb néha több elve alapján igyekszem, ahol lehet és kell, intenzitással pótolni azt, amit a szabadidő nem tesz lehetővé, és ott visszavenni az intenzitásból, ahol a túlzott lelkesedés venné át az irányítást. Mindezt úgy, hogy a futás öröme is megmaradjon.
Fehérvári Kata 4. lett a női egyéni mezőnyben
Több éves folyamat az UB-felkészülés
Mindezek tudatában és figyelembe vételével kell több éves távlatban megtervezni a felkészülést, benne az egyes lépcsőfokokkal, kisebb versenyekkel, amik egyszersmind köztes célok, másrészt a motiválás mellett azt is jól mutatják, milyen irányba és milyen tempóban tart a felkészülés. Edzőként olyan biztos(nak hitt) módszerrel kell nekiállni a felkészülésnek, amit mind az edző, mind a sportoló teljes szívvel tud követni.
Következetesség nélkül egyszerű „ide-oda kapok felékészülés” lesz csupán a végeredmény. Van, és lesz ugyanis olyan, amikor nem megy. Sőt, amikor még rosszabbul is megy az edzés, mint korábban. Ha nincsenek meg a válaszok a miértekre, nem tudjuk, mit akarunk elérni hosszú távon, és annak milyen ára van, az ember hajlamos már bőven az előtt irányt váltani, hogy beérnének azok az edzések, amik az elkedvetlenedést ideig-óráig okozták. Így minden esetben hónapok után derül ki igazán, jó-e az irány.
Persze, a fő értékmérő aztán mindig maga a verseny, ahol – mint egy múltkori bejegyzésben már írtam – egy kémiai kísérletként rakjuk össze azokat az elemeket (edzések, frissítés, mentális trükkök) egy nagy eleggyé, amiket az elmúlt időszakban már alkalmaztunk. Mindezt előre megtervezett mennyiségben, arányban, és időben. A végeredmény pedig majd megmutatja, milyen is volt az kísérletet megelőző „labormunka”. Mert ez, vagyis a potenciális lehetőségek felmérése és optimális kihasználása az edzések alatt adja ki majd a versenyen nyújtott teljesítmény nagy részét edzői oldalról. A többi pedig már a sportolón, a változó, nem befolyásolható tényezőkön, és sajnos néha a szerencsén múlik.
Szilvási Péter is a célba érők között volt
Menni vagy maradni?
Edzőként a versenyen sok mindent már nem tudok csinálni, ott már a sportolóé a terep, hogy mindent beletegyen, amit megbeszéltünk, ami benne van, és amit a kísérői tudnak belé önteni. Ehető, iható és hallható formában. ?
Én nem vagyok egy nagy versenyre járó edző-típus. És nem azért, mert nem szurkolok a futóimnak, és nem izgulok értük. De úgy gondolom, a pálya szélén az én hozzáadott értékem már elenyésző. Az adrenalin, a verseny hangulata lehetetlenné teszi, hogy értelmes tanácsokat tudjak adni a verseny közben (hacsak nem kisebb körpályán zajlik a küzdelem). Én az edzések alatt szeretem inkább rászoktatni a sportolókat arra, hogy – furán hangzik – de kövessenek el hibákat, ha kell, beszéljük meg azokat, és a következő lépésben már meg se ismételjék őket, vagy maguktól diagnosztizálják, mi lehetett a hiba. Akár futás közben is.
Az érem, amiért éveket készül a futó
Így a verseny alatt magabiztosabban, akár a külső útmutatás nélkül is meg tudják hozni a szükséges döntéseket, a saját érzéseikre hagyatkozva. Versenyen ugyanis ilyen távon már az számít. Nem a pulzus, nem a tempó, hanem a szubjektív érzés az, ami tovább enged vagy feladásra kényszerít. A döntések meghozatalára sok esetben csupán pár másodperc van csak. Rövidebb versenyeken egy elsuhanó alaknak nem sok taktikai útmutatás adható, míg a hosszabb versenyeken rendszeresen telefonálok a kísérőknek. Ahogy ez a mostani Ultrabalatonon is történt. Helyszínen a 6 egyéni indulót nem is tudom, hogy lehetett volna követni, anélkül, hogy kavarodás lenne, ha épp az egyikőjükkel van az ember, és 5 másik sportoló a tó különböző szakaszainál van éppen.
Nem mindig sikerül
Az idei versenyen 6 futóm indult egyéniben, akikből 3 ért célba. Sajnos hárman ki kellett, hogy szálljanak, amit nagyon sajnálok (elsősorban az Ő befektetett munkájuk miatt), de remélem hozzám hasonlóan Ők sem élik ezt meg kudarcként. Szerencsére minden esetben megvolt a „bűnös”. Volt gyomorgörcs az amúgy bevált frissítés mellett, BSZM-ről hátramaradt sérülés kiújulása és ronggyá ázás, merev izomzattal. így a tapasztalatokkal gazdagabban, a konklúziókat levonva tudunk nekiállni egy kiadós pihenés után a további felkészülésnek, hogy az előbb felvázolt módon megtervezzük a következő időszakot, és elvégezzük a szükséges munkát.
Ha Te is olyan célokat dédelgetsz, hogy lefutod a jövőben az Ultrabalatont, fordulj hozzánk bizalommal az alábbi elérhetőségeinken. 14 felkészült edző várja, hogy kihozhassák belőled a maximumot:
web: https://www.ensport.hu/
facebook: https://www.facebook.com/ensporttraining/
instagram: http://instagram.com/ensporttraining/
BUDAPEST
1162, Csömöri út 213.
info@ensport.hu
(+36) 70/905-55-07
SOPRON
9400, Győri út 36.
sopron@ensport.hu
(+36) 30/420-17-71
KAPOSVÁR
7400, Vásártéri út 17.
kaposvar@ensport.hu
(+36) 30/621-10-99
MISKOLC
3528, Takta u. 3.
miskolc@ensport.hu
(+36) 70/612-51-60