Az #ensportarcok cikksorozat inspiráló sportolóinkról szól. Bemutatjuk azokat az embereket, akik a kitartás és elszántság erejével átlépik saját határaikat. Ismerjétek meg a közösségünk tagjait, akik történeteikkel bátorítást és motivációt nyújtanak mindannyiunknak. Segítsenek Titeket is ezek az inspiráló sztorik a saját sportcéljaitok elérésében!
Név: Jónás Gergő
Kor: 44
Foglalkozás: IT mérnök
Sportág: futás
Edző: Darabos Dávid
Mióta ensportos: 2022 június
Nehéz kezdetek
2013-ban kezdtem futni 136kg-val. Illetve nem is futni, csak sprintelni 300 métert, majd diszkréten leültem a járdára és megvártam azt a 20 percet, míg újra kaptam levegőt…
Akkor jött az elhatározás: ez így tovább nem mehet. Elkezdtem minden másnap futni egy kicsit: minden alkalommal 1-1 sarokkal megtoldva a távot. Eleinte muszáj volt a futáshoz a zene, mert különben mindig csak azt hallottam, hogy egy Darth Vader is zihál mögöttem, de ezt sajnos abba kellett hagynom amikor egy alkalommal „Takáts Tamás – Pocsolyába Léptem” helyett véletlenül a telefonom egy pörgős/zúzós Metallica-t indított el. Akkor 3-4 percig magamhoz képest futottam egy nagyon jó tempót, de utána már persze beütött a dolog és meg kellett állnom hirtelen szörnyethalni egy kicsit. 🙂
Mit keresek gyerekek között?
Az első futóversenyem a bodajki falunapokon volt, kemény 4 km! Persze, nekem senki nem szólt, hogy a 4kili a gyerekverseny, a 8km a felnőtt táv, így kicsit furcsán nézett ki a rajtolásnál a mezőny: mindenki 130 centi alatt, meg én… Stabilan utolsó előtti poziban bejöttem (egy kislány eltévedt féltávon) és hatalmas élményhez jutottam – elkezdett motiválni a versenyzés.
OCR-től a félmaratonig
2015-ben poénból minden hónapban elmentem egy-egy versenyre. 5-8-10 kilis távok szépen lassan, csak apránként. ’16-ban a feleségem bakancslistájára felkerült az OCR, a tokaji Spartan futamon önkénteskedve én is beleszerettem: ’17-től aztán irány az OCR… Bele is ragadtam rendesen (összesen vmi 60 körül önkéntes napom volt, futamaim száma is 30 fölött), már régen túl voltam 1-2 beast (21+ km a táv és 30+ akadály) futamon, mire az első hivatalos félmaratonig eljutottam a „klasszikus” futásokkal ’21-ben.
Első maraton: 5:30
’21 év elején jött az elhatározás: ha már 42 éves vagyok és fizikailag futottam már 30 körül is, legyen már meg poénból egy hivatalos maraton is… Saját kútfőből és lelkesedésből felkészültem az októberi Spar maratonra és megcsináltam. Nem szégyellem bevallani: 5:30-al én voltam az utolsó, aki beért… Jött mögöttem szépen lassan a záróbusz, de mivel szintidőn belül voltam, békén hagyott.
Találkozás az ENSPORT-tal
Ekkor kerestem meg az ENSPORT-ot és Darabos Dávidot, mint edzőt: úgy éreztem, amit tudtam önerőből letettem az asztalra, de ha fejlődni akarok, kell az igazi szakmai tudás. ’22 júniusában kezdtük a közös munkát azzal a „szerencsétlen” helyzettel, hogy arra az évre már jónéhány regisztrációval kb. tele volt a „versenynaptáram”… Dávid nyilván a fejét fogta (túlsúlyos, nem fiatal, pár sérülés összeszedve ökölvívás és crossfit miatt, de csomó tervvel és élő regisztrációval), de a rengeteg beszélgetésünk során apránkét összecsiszolódtunk…
’22 sűrű volt, nem is kicsit: Dávid év elején kapott egy pár soros „elköteleződést” a regisztrált versenyeimről, aztán év közben sikeresen becsempésztem az újonnan indult Fighters Run OCR versenyeit is, meg egy Spártai Trifekta Világbajnokságot. Alapvetően egész könnyedén kezelte a helyzetet. 🙂
Felkészülés az UTH-ra + egy maratoni PB
Elképesztő sokat tanultam, haladtunk a céljaink felé, de tanulva a folyamatos kimerültségből, regenerációhiányból, illetve a családbővülés miatt is ’23 már jóval lazább év volt. UTT-65 felkészülés közben én magam lepődtem meg, amikor az egyik nap feltűnt az „edzőmaraton” a TP-ben, de rájöttem: igen ez már erről szól… Év végén aztán a októberi Spar maratonon olyan kényelmesen futottam 4:44-et (a tavaszi edzőmarcsi 5:00-volt kiírva), hogy se fal, se kényelmetlenség nem volt – mosolyogva és majdnem kipihenten jöttem be (ja és hogy a kezdőmondatomra is visszautaljak: 97kg-val).
’24-re (IS) megvannak a terveink, szépen lassan haladunk előre az úton és közben nagyon-nagyon sokat tanulunk!
Érdekelnek még inspiráló sztorik? Ismerd meg a többieket is!
- Bogi, az ultrafutó nyelvtanár
- Mónit a stroke sem állíthatja meg!
- Egy év alatt 14 kilótól szabadult meg Viki
- Buddhizmussal és sporttal kerekedett felül a tragédiákon Kriszta
