Az előző cikkben (katt ide) azt tárgyaltuk, hogy mit is csinálunk az alapozás befejezése után. Most azt szeretném bemutatni, mit is fejlesztünk a felkészülési időszak versenyspecifikus edzései során. Elöljáróban fontos kiemelni, hogy minden edzés célja valamilyen adaptáció kiváltása szervezetben, vagyis annak elérése, hogy a versenyre jellemző terhelésnek egyre magasabb szinten és egyre tovább tudjon ellenállni a szervezetünk. Ehhez minden esetben egy inger kell, ami ezt az adaptációt kiváltja. Ez az inger pedig az edzés. A specializáció során ezekkel az ingerekkel, a kiválasztott távunkhoz szükséges komponenseket tudjuk egyre magasabb szintre fejleszteni, speciálisan az adott képességet célzó edzésekkel. Az edzéstípusok változatossága/sokszínűsége ellenére
Értsd a tudományt: Time to exhaustion (TTE)
Az elmúlt időszak kihagyása után egy olyan érdekes fogalommal indítjuk újra a sorozatot, ami a korábban tárgyalt küszöbértékekhez, legfőképpen az anaerob küszöbhöz, és az ott leadott teljesítmény méréséhez kötődik. A legutoljára tárgyalt wattmérés egyik új mérőszáma sokat segíthet abban, hogy elszakadhassunk a “nagy könyvben” megírt, előre meghatározott értékek használatától az edzéseink során. Az TTE-t folyamatosan használva, nyomon követhetjük a fejlődésünk ütemét és azt, hogy az edzések egymásra épülő elemei hogyan is befolyásolják a teljesítményünket. Az anaerob küszöbbel (= laktátküszöb, tejsav küszöb) kapcsolatban említettük már, hogy régi szabály szerint ez az az intenzitás, ahol a szervezet anyagcseréje nagyjából egy órán keresztül