fbpx

Single post

Üss, fuss, pihenj, eméssz! – A vegetatív idegrendszer és a HRV

Nem vagyunk brit tudósok, mégis biztosak vagyunk abban, hogy a teljesítménydiagnosztika legkellemesebb része a  „nyugalmi mérés”, hiszen a „feladat” ott annyi, hogy egy kényelmes ágyon feküdjünk és relaxáljunk. De mit is figyelünk pontosan ilyenkor és miért fontos ez? Mutatjuk!

Autonómiát!

Az állatvilágban a túlélés záloga a veszélyhelyzetek értékelése, dekódolása és a megfelelő válaszreakció. Egy legelésző antilopnak minden apró rezdülésre figyelnie kell, hiszen bármikor támadhat egy lopakodó oroszlán. Ezt az ösztönös viselkedést az autonóm, vagy más néven a vegetatív idegrendszer szabályozza. Autonóm, mert, a központi idegrendszerrel ellentétben, működését befolyásolni nem tudjuk, akaratunktól függetlenül irányítja szerveink működését.

Mi, emberek, a mai felgyorsult világban szintén a túlélésért küzdünk. Bár ránk (jó esetben) nem leselkednek oroszlánok, de a minket érő stresszmennyiség éppen elég munkát ad a vegetatív idegrendszernek. Az vegetatív idegrendszernek két ága van; a szimpatikus és a paraszimpatikus. Két ellentétes hatású rendszerről van szó, úgy érdemes elképzeni, mint egy mérleg két serpenyőjét; ha az egyik változik, az a másik oldalra is hatással van.

A nyugalmi mérés (HRV) kétségtelen, hogy a teljesítménydiagnosztika egyik legkellemesebb fázisa.

Szimpatikus idegrendszer – üss, vagy fuss!

A szimpatikus idegrendszer stresszhelyzetben kapcsol be.

Ilyenkor pulzus és a légzésszám azonnal növekszik, hogy az izmokhoz oxigéndús vért juttasson, hogy „üthessünk, vagy futhassunk”, a pupilla pedig kitágul, hogy könnyebben és pontosabban tudjuk érzékelni a környezet. Ez a válaszreakció rendkívül energiaigényes folyamat. Magyarul, a fenti stresszválasz (emelkedett pulzus, szapora légzés) lemeríti az „akksit”, amit muszáj feltölteni. Ez pedig a paraszimpatikus idegrendszer feladata.

Paraszimpatikus idegrendszer – pihenj és eméssz!

A szimpatikus, „pörgető” hatásokat ellensúlyozandó,

a paraszimpatikus rendszer a pihenés, feltöltődés és az emésztés szolgálatában áll. Nyugodt légzés, megfelelő táplálkozás és alvás; ebben segít a paraszimpatikus idegrendszer.

A pulzusszám csökken, a légzés lelassul; pihenő üzemmódba kerülünk. Nem meglepő tehát, hogy a paraszimpatikus idegrendszer leginkább alvás közben fejti ki hatását, ezért nem győzzük hangsúlyozni a megfelelő mennyiségű és minőségű alvás fontosságát.

Ahhoz, hogy az élet minden területén jól tudjunk teljesíteni, egyensúlyba kell hozni a vegetatív idegrendszerünket. A két ág működését ne úgy képzeljük el, hogy vagy csak az egyik, vagy csak a másik működik. Itt szimpatikus vagy paraszimpatikus dominanciáról beszélhetünk, magyarul, ha felborul az egyensúly, akkor a mérleg nyelve az egyik felé mozdul, de nincs kizárólagosság, annál is inkább, mert a jól működő vegetatív idegrendszer esetén mindig az egyensúly fenntartása a cél, amihez mindkét ág folyamatos munkája szükséges.

Teljesítménydiagnosztikai jegyzőkönyvünkben így néz ki a nyugalmi mérés (HRV) eredményeinek prezentálása.

Mit csinál a bolygóideg?

A fentiek szabályozásában fontos szerepet játszik a bolygóideg (nervus vagus). Ez a testünk legnagyobb paraszimpatikus idege, többek közt a beszédért, nyelésért, a szívverés lassításáért, az emésztési folyamatok megindításáért felel, továbbá ez az ideg az agy és az energiatermelő emésztőrendszer közötti kommunikáció fő vonala. A bolygóideg fékként működik. Ha „helyzet van”, akkor enged a szimpatikus nyomásnak, de amint lehet, újra nyugalmi üzemmódba kapcsol.

Az edzés is stressz?

Azt se felejtsük el, hogy az edzést is stresszként értékeli a szervezet, tehát a sportolókra a meglévő stresszorok (munkahelyi nehézségek, túlóra, magánéleti problémák, stb..) mellett az edzés is plusz terhet ró. Ezért nem lehet eleget hangsúlyozni a pihenés és a regeneráció fontosságát, illetve azt, hogy egyáltalán nem mindegy, milyen mozgásformát választunk. Sokan a sporttal vezetik le a napi feszültséget, ami jó stratégia lehet, de egy kutatás arra is rávilágított, hogy nem mindegy, mit választunk. A kulcsszó pedig az intenzitás. A kutatás szerint

az olyan magas intenzitású mozgásformák, mint a cross-fit vagy egy kemény, résztávos futás hatására olyan mértékben megemelkedik a kortizol (stresszhromon) mennyisége, ami egy eleve stresszes nap után inkább árt, mint használ.

Éppen ezért érdemes alacsony intenzitású edzéseket (pl. jóga vagy pilates, nagyon könnyű kocogás) is beiktatni, hogy a paraszimpatikus idegrendszernek legyen ideje a helyreállító folyamatokra. Tehát igen, az edzés is stressz, de

személyre szabott edzésmunkával elkerülhetjük a túlterhelést és a túledzést.

ensport-teljesítménydiagnosztika

A teljesítménydiagnosztikán kapott értékeket egy jegyzőkönyv formájában adjuk át neked, és a mérés után azonnal érthetővé is tesszük számodra az összefüggéseket egy értékelés formájában. Egy ilyen jegyzőkönyvvel a kezedben, pontosan tudod, hogy milyen edzésmunkát édemes végeznek a hatékony fejlődésed érdekében.

Mutasd a pulzusod, megmondom, ki vagy!

Manapság szinte lehetetlen elkerülni a stresszt, ami megnehezíti a paraszimpatikus feltöltődést, hiszen előfordul, hogy olyan mennyiségű inger ér bennünket egy nap alatt, hogy egész egyszerűen nincs elég idő a helyreállító folyamatokra. A szimpatikus-paraszimpatikus egyensúly felborulása pszichés és fizikai problémákat is okozhat, így érdemes lenne nyomonkövetni a változásokat.

De vajon mérhető ez a szimpatikus-paraszimpatikus egyensúly? Szerencsére igen, méghozzá a pulzusvariabilitás segítségével (HRV, azaz heart rate variability).

Pulzusvariabilitás (HRV)

Azt már tudjuk, hogy a szimpatikus idegi ingerek gyorsítják, a paraszimpatikus idegek pedig lassítják a szívverést. Belégzés során a szívritmus kissé felgyorsul, kilégzés alatt pedig lassul, ezt pedig a bolygóideg szabályozza. Ezen felül a szívünk folyamatosan reagál az idegrendszer és a hormonrendszer legapróbb változásaira is, tehát a környezet „elvárásainak” megfelelően működik.

A szívfrekvencia, vagyis a két ütés közötti idő változékonysága, variabilitása pontosan tükrözi a szív válaszkészségét és az ember általános egészségi állapotát.

A szimpatikus idegrendszeri túlsúly (sok stressz) csökkenti a HRV értéket, míg amikor nyugodtak és pihentek vagyunk, a HRV-értékünk is magasabb. Minél magasabb a HRV-érték, annál nagyobb a mozgástér, vagyis annál inkább képesek vagyunk a minket érő stresszhatásokra megfelelően reagálni.

A teljesítménydiagnosztikán a nyugalmi mérés során, a nyugalmi pulzus meghatározásán túl, az esetleges szimpatikus és paraszimpatikus eltolódásra is fény derül, ami utalhat túlterhelésre, nem megfelelő minőségű vagy mennyiségű alvásra, de szimpatikus vagy paraszimpatikus túledzésre is.

Kapcsolódó tartalmak:

Szabó Ancsur
futó-, triatlonedző at | Website

Dolgoztam konduktorként és kommunikációs szakemberként, jelenleg pedig a TF triatlon-edző képzésére járok. Már évek óta érdekel az edzéselmélet, edzéstervezés és a teljesítménydiagnosztika, így mióta az ENSPORT-nál dolgozok teljesült az álmom: a hobbim a munkám.

Edzői hitvallása:

IMPOSSIBLE  → I’M POSSIBLE