Az alkalmanként megjelenő bejegyzésekkel Halama Levi felkészülésén keresztül szeretnénk bemutatni (testközelből és életszagúan), hogyan is zajlik nálunk egy ultrafutó felkészülése. Ezért a jövőben gyakran olvashatsz majd hasonló írásokat Levitől és edzőjétől, Szilágyi Tibitől.
Tibi – „…sokan úgy gondolnák, a múltban elért eredmények erőt adnak… ez nem mindig van így!”
Egy világbajnoki érem, az országos bajnokságokon elért helyezések önmagukban még semmire sem garancia! Nem alanyi jogon jönnek, nem feltétlenül egy bent szunnyadó tehetség következményei, és belőlük sem következik semmi később. Kemény munka, bukások és felállások sorozata az addig vezető út. Mert a forma – ahogy mondani szokás -, könnyen jött, könnyen megy, ha az ember nem figyel és nem teszi bele a munkát, amit addig beletett. Ezen a szinten is meg kell küzdeni milyen olyan dologgal, amit az “átlag” futó is átél, és amiről a legtöbben azt képzelnék, ezek a dolgok csak neki okoznak nehézséget vagy problémát.
? Fel bírsz kelni reggel, hogy újból nekivágj?
? Kimész 40 fokban is futni?
? Odafigyelsz a kerti partin is, hogy mit eszel vagy mennyi sör csúszik le?
? Kedved lenne inkább a családdal maradni?
Ezek, és sok, még ennél triviálisabb probléma merül fel nap mint nap minden felkészülésben. Legyen szó akár 20km lefutásáról, mint cél vagy egy világbajnokságon való jó szerepléstől. Mindig vannak csúcspontok és hullámvölgyek is. Esetenként elég mélyek, amikből aztán nagyon nehéz kimászni. Most is egy ilyenben vagyunk, ami nem szégyen. Sőt. Ez a sport természetes velejárója! És annak ellenére, hogy sokan úgy gondolnák, a múltban elért eredmények erőt adnak… ez nem mindig van így! Terhet is raknak a sportoló vállára, mert annak lehetnek a jelképei, ahova kell visszakapaszkodni. Ez pedig sokszor szörnyű érzés. Na, ilyenkor kell elhinni, hogy az a bizonyos pohár nem félig üres, hanem már félig tele van. Ez a következő időszak lesz a krónikája annak, ahogy mi ezt elhisszük, és megpróbáljuk csurig is tölteni.
A magyar ultrafutó-válogatott a 24 órás világbajnokságon (Levi a második balról)
Levi – „Egy nagyon mély gödörbe, amelyből nem tudtam jó ideig kimászni!”
A 24 órás VB után az egyik szemem sírt, a másik nevetett. Örültem a csapat ezüstéremnek és egyben keseregtem az egyéni eredményem miatt. Sokkal jobbat szerettem volna futni és úgy éreztem, hogy a formám meg is volt hozzá. Az ezt követő időszak nagyon nehéz volt, mert az előbb említett ok miatt elvesztettem a motivációmat egy időre. Ehhez társult édesapám súlyos betegsége is. 2020 év elején azonban ismét rátaláltam az ösvényre, és elkezdtem formába lendülni. Az edzések egyre jobban mentek, és márciusban még volt egy jól sikerült terepversenyem is, aztán jött a koronavírus és a karatén.
A legmélyebb pont, ebben az időszakban érkezett el, amikor elhunyt édesapám március végén. Ismét gödörbe estem. Egy nagyon mély gödörbe, amelyből nem tudtam jó ideig kimászni. Újra és újra visszacsúsztam, hiába próbáltam felvenni a fonalat futás terén. Nem ment. Minden fontosabb volt a mozgásnál. Sokat gondolkoztam azon is, hogy abbahagyom a versenyszerű futást és csak csupán a jókedvért, az élményért, az egészségért futok. Végül azonban úgy döntöttem, adok még magamnak egy esélyt, hogy kihozzam magamból azt, amit érzek, hogy bennem van. Hogy milyen távokat és milyen terepen fogok majd futni, hogy mi less a nagy cél, amiért újból felkelek minden reggel még nem teljesen eldöntött, de újból kezd minden kikristályosodni.
Az útkeresés időszakának vége, jöhetnek az edzések!
Szilágyi Tibor
Mások elmondása szerint folyton pörgök. Saját állításom szerint folyton keresem az önfejlesztési lehetőségeket. 12 éve edzősködök, dolgoztam a tatai Nike Futóklubban, az ENSPORT csapatát pedig 2016 óta erősítem.
Edzői hitvallása:
Egy jó edzésterv készítése a test és lélek összhangja. Ezalatt én a biomechanika, sportélettan, edzéselmélet és pszichológia összhangját értem, melyek csak együtt képesek a legtöbbet kihozni egy sportolóból.