Sokáig ízlelgettem a szót és a gondolatot, lévén csoportban szoktam futni (értsd: 20-30 fő), de minimum ketten, viszont sohasem egyedül. Hát jó, ez is eljött! De mozogni muszáj, ki kell szellőztetni a fejet és egyébként is kellenek a boldogsághormonok ebben az időben. Szóval nekiindultam, pozitív hozzáállással. Először gondoltam, hogy viszek fülest, de elvetettem a gondolatot, mégiscsak a természetbe tartok, majd a madárcsicsergés meggyőz róla, hogy milyen jó is ez nekem. Fura volt. Senki nem kérdezett, nem állítgatta az óráját, nem ugrált és melegített körülöttem. Tök egyedül. Óra indít, elindultam. A Naplás-tó környéként szemeltem ki magamnak. Két okból is: egyrészt picit