Az előző részben már taglaltam azt, hogy a pulzus nem állandó, hiszen a terhelés hatására megváltozik a szervezetünk, és egy megváltozott környezettől ne várjunk azonos eredményeket. Most tovább boncolgatom a témát és elmegyek az oxigénigény fedezésének irányába. Leegyszerűsítve ugyanis ez fogja szabályozni a légzésszámot, a keringés gyorsaságát és ezzel a pulzust.
Az intenzitást elősorban az anyagcsere határozza meg, így ez relatív, egyéni. Ez alatt azt értem, hogy futhat valaki 5 perces ezrekkel zsíranyagcsere dominancia mellett és lehet másoknak ez az 5 perces tempó egy erőteljesen anaerob, tehát oxigénhiányos tevékenység. A sport során a célunk, hogy a légköri oxigént az izomsejtekig juttassuk el. Ez egy négy lépcsős folyamat: a tüdőn keresztül a véráramba jut az O2, a keringés szállítja, mely függ a vér O2 szállító képességétől, és végül a sejtjeink az energianyeréshez ezt felhasználják.
A tüdőnél két dolog fontos: az egyik, hogy mekkora a mérete, a másik, hogy milyen gyorsan képes cserélni az oxigént a szén-dioxiddal. Powers és társai arra jutottak, hogy az edzett szervezet gyorsabb gázcserére képes, mint az edzetlen (1). Tehát, ha edzünk, javul a gázcsere, nő a vérünk oxigénellátottsága, már csökkenhet is a pulzus.
A keringés és a szív munkáját már az előző cikkben is taglaltam, így erre nem térek ki most részletesen, csak annyira, hogy a maximális perctérfogat (egy perc alatt hány liter vért képes a szív átpumpálni) 25 l/percről ez 40 l/percre is növelhető (2). Vagyis ott tartunk, hogy az edzettséggel már tudjuk, hogy a gázcsere miatt kevesebb vér szállít több oxigént, melyet egy erősebb motor hajt.
A vér oxigénszállító-képességét nagyban befolyásolja a hemoglobin számunk. Minél magasabb ez az érték, annál több oxigént tud egységnyi vér felvenni és elszállítani (3).
A negyedik lépés, amely meghatározza az oxigénigényt, a sejten belüli mitokondrium sűrűség. Ez az a hely ugyanis, ahol az aerob energianyerés utolsó lépésében, az elektrontranszport során az O2-t felhasználjuk. A megnövekedett mitokondrium szám pedig növekvő teljesítményt eredményez (4).
Azt látjuk, hogy a szervezet reagál a terhelésre, megváltozik az energianyerés és a keringés is többek között. A magasabb mitokondrium szám hatékonyabb energianyerést tesz lehetővé, mely megváltoztatja az oxigén igényt. Egyes folyamatok felfelé, mások lefelé viszik a pulzust és ezek a folyamatok edzettséggel, pihenéssel változnak. Sokszor megfigyeltem már, hogy egy-egy hosszabb pihenő után sportolóim pulzusszáma magasabb, néhány hét alatt viszont visszaáll a megszokott értékre.
És itt jön egy kérdés: akkor mennyire lényeges a maximális pulzus? A válaszom semennyire, hiszen nem meghatározója sem a teljesítménynek, sem egyébnek. Az intenzitás zónákat sem ez határozza meg, hanem az O2 igény és ellátottság. Ez, ismerve a változókat (tüdő, gázcsere, edzettség, vér, szív, mitokondrium, stb.), logikusan egyénenként egyéni pulzusszámot fog eredményezni. A maximális pulzus százalékosan megállapított zónái tehát pontatlanok.
Ebben a két részben a belső változásokat taglaltam, melyekből következik, hogy egy mérés, teljesítménydiagnosztika során meghatározott pulzuszóna bizony egy aktuális állapotot mutat. Az edzettséggel, az idővel ezek a pulzuszónák változnak . A korrekt és pontos edzésterheléshez tehát elengedhetetlen a gyakori mérés, az edzéseredmények naplózása, a folyamatok figyelése. Ugyanis ezekből az információkból együttesen következtetve kapunk pontos képet az aktuális edzettségről.
A befejező, harmadik részben a fáradás oldaláról közelítem meg a pulzust egy-egy edzés vizsgálata közben.
Hivatkozások:
1: POWERS, S. K., J. LAWLER, J. A. DEMPSEY, S. DODD, and G. LANDRY. Effects of incomplete pulmonary gas exchange on VO2max. J. Appl. Physiol. 66:2491–2495, 1989.
2: DEMPSEY, J. A., P. HANSON, and K. HENDERSON. Exercise-induced arterial hypoxemia in healthy humans at sea-level. J. Physiol. (Lond.) 355:161–175, 1984.
3: EKBLOM, B., G. WILSON, and P. O. ÅSTRAND. Central circulation during exercise after venesection and reinfusion of red blood cells. J. Appl. Physiol. 40:379 –383, 1976.
4: HOLLOSZY, J. O. Biochemical adaptations to exercise: aerobic metabolism. Exerc. Sport Sci. Rev. 1:45–71, 1973