Az elmúlt alkalmakkor mind a talajfogás, mind az elasztikus energia (lásd lent a korábbi részeket) tárgyalása során sok esetben előkerült az izmok szerepe. Izomzatunk ugyanis mint láttátok, aktívan és passzívan is képes energiát termelni, tárolni és közvetíteni. Minden mozgásnak azonban az alapja mégiscsak az aktív, izomösszehúzódás vagy más néven kontrakció által létrehozott mozgási energia. Az pedig, hogy ezt milyen típusú izom végzi dominánsan a futó testében, óriási különbségeket okozhat. Meghatározza, mely távokon, milyen sebességeken lesz esély a legtöbbet fejlődni, milyen edzésmódszer/edzéstípus a legmegfelelőbb a számára, és még arra is kihatással lehet, hogyan értelmezzünk egy labordiagnosztikai jegyzőkönyvet vagy egy adott tejsavszintet,
Értsd a tudományt: Energiapocsékolás felsőfokon
Izommunka, testhő és az előrehaladás kapcsolata Ha edzésekről, teljesítményekről beszélgetünk (vagy olvasunk), mindig tempóban, pulzusban és most már egyre többször wattban adjuk meg, mennyire is volt intenzív vagy kemény a futásunk. Az intenzitás a sebességen, a kívülről látható teljesítményen kívül azt is meghatározza, mennyi energiára van szüksége a dolgozó izmoknak a mozgáshoz, és azt dominánsan milyen energiatermelő folyamatokon keresztül szerzi meg. Minél magasabb az intenzitás, annál nagyobb az energiaigény, mert annál több izomrostot aktiválunk és dolgoztatunk meg erősebben, és annál gyorsabban kell ennek az energiának a rendelkezésünkre állnia. Valószínűleg sokan úgy gondolják, hogy ez az energia mind izommunkává alakul, és