Az elmúlt alkalmakkor mind a talajfogás, mind az elasztikus energia (lásd lent a korábbi részeket) tárgyalása során sok esetben előkerült az izmok szerepe. Izomzatunk ugyanis mint láttátok, aktívan és passzívan is képes energiát termelni, tárolni és közvetíteni. Minden mozgásnak azonban az alapja mégiscsak az aktív, izomösszehúzódás vagy más néven kontrakció által létrehozott mozgási energia. Az pedig, hogy ezt milyen típusú izom végzi dominánsan a futó testében, óriási különbségeket okozhat. Meghatározza, mely távokon, milyen sebességeken lesz esély a legtöbbet fejlődni, milyen edzésmódszer/edzéstípus a legmegfelelőbb a számára, és még arra is kihatással lehet, hogyan értelmezzünk egy labordiagnosztikai jegyzőkönyvet vagy egy adott tejsavszintet, ha fel akarjuk mérni a képességeinket.
És hogy miért ez a nagy különbség? Az izomzatunkat felépítő rostok nem egyfajták csupán, hanem két nagyobb csoportot, és az egyiken belül két alcsoportot tudunk megkülönböztetni. Ezen típusok eltérő tulajdonságai fogják meghatározni, milyen karakterisztikája is lesz döntően az izomzatunknak. A két típus egymáshoz viszonyított aránya a testben a genetikánk által befolyásolt. Edzéssel nem lehet egyik rosttípust a másikká alakítani, csupán az edzés szükségleteinek megfelelő irányba fejlesztgetni őket. Nézzük is gyorsan, melyik ez a két típus.
Júliusban a Prémium edzéstervezés csomagunk 4 hétre díjmentes, amihez 29.900Ft helyett 17.900Ft-ért egy teljesítménydiagnosztikát is igénybe vehetsz!
1️⃣ Lassú izomrostok
A hosszútávfutás alapja. Gyengék, nagy maximális erejük nincs, viszont nagyon sokáig ellenállnak a fáradásnak, hosszú időn át képesek összehúzódni. Aerob környezetben funkcionálnak jól, zsírt és szénhidrátot használnak oxigén jelenlétében. Vastagodásra, hipertrófiára nem képesek, ezért néznek ki profi hosszútávfutók olyan vékonyan. Nyilván rájöttél már, hogy bennük ezen izomrostoknak van dominanciája. A folyamatos energiapótlás biztosítása érdekében sűrű a kapilláris hálózatuk, és sok mitokondrium található bennük, ami mind alapfeltétele az izmok enzimtartalma mellett az aerob energiatermelésnek.
2️⃣ Gyors izomrostok (A és B típus)
Ezek az előző fajta teljes ellentétei. Gyors és erős összehúzódás viszont nagymértékű fáradékonyság jellemzi őket. Hipertrófiára, vagyis térfogatnövekedésre képesek. Ha összehasonlítod Usain Boltot és Haile Gebreselassiet vagy Kipchogét, máris nyilvánvaló a különbség. Hamar elfáradnak, robbanékonyak, és főleg sznénhidrátot használnak anaerob energiatermelő folyamatok során, így jelentős a tejsavtermelő képességük a lassú rostokhoz képest. Persze nem felesleges a meglétük senkinek, mert ezek segítenek a hirtelen tempóváltásokban, megindulásokban, gyors edzésekben és kihúzzák a lassú rostokat a slamasztikából időlegesen, ha azok nagyon fáradnak, de az állóképességi mutatóinkat nem ezek a rostok fogják jelentősen javítani. Az A típusú rost átmenet a lassú és a gyors rostok között, kicsit jobb állóképességgel és kisebb erővel mint a B változat, miközben aerob és anaerob energiatermelésre is képes.
Talán már ebből a rövid karakterizálásból is kitűnik, hogy a két véglet és a köztük lévő átmenetek milyen széles skálán helyezik el az adott futó tulajdonságait, képességeit és korlátait. Egy felkészülés során ezekkel a lehetőségekkel és gátakkal kell tisztában lenni minden esetben, hogy megtaláld a számodra, és a szüleidtől örökölt izomrostjaid számára is a legmegfelelőbb és leghatékonyabb edzéstípust, versenytávot vagy felkészülési módszert.
A rovat korábbi részei:
➡️ Energiapocsékolás felsőfokon
➡️ Talajfogás, és ami mögötte van
➡️ Mi is az a futógazdaságosság?
➡️ Cardiac Drift (felszökő pulzus)
➡️ A laktát
➡️ VO2max
Szilágyi Tibor
Mások elmondása szerint folyton pörgök. Saját állításom szerint folyton keresem az önfejlesztési lehetőségeket. 12 éve edzősködök, dolgoztam a tatai Nike Futóklubban, az ENSPORT csapatát pedig 2016 óta erősítem.
Edzői hitvallása:
Egy jó edzésterv készítése a test és lélek összhangja. Ezalatt én a biomechanika, sportélettan, edzéselmélet és pszichológia összhangját értem, melyek csak együtt képesek a legtöbbet kihozni egy sportolóból.