Az alkalmanként megjelenő bejegyzésekkel Halama Levevente felkészülésén keresztül szeretnénk bemutatni (testközelből és életszagúan), hogyan is zajlik nálunk egy ultrafutó felkészülése. Ezért a jövőben gyakran olvashatsz majd hasonló írásokat Levitől és edzőjétől, Szilágyi Tibitől.
A legutóbbi bejelentkezés óta kicsit felgyorsultak a dolgok, és Levi újból magára talált. Megkezdődtek az edzések, és lassan már a régi intenzitáson és mennyiségben zajlik a munka. Sőt! Ez pedig a lehető legjobb dolog, amit kívánni lehet az alapozás elején, egy ilyen semmilyen szezonnal a hátunk mögött.
A legfontosabb fegyvertény, hogy első lépésben az edzések gyakoriságát felemeltük a szükségesre és ezt próbáljuk meg majd tartani az egész téli szezon alatt. Mert ugye semmit nem ér a nagy intenzitás, az alkalmankénti jó periódus, ha a munka nem párosul folyamatossággal, rendszerességgel, ha nincs meg a megfelelő ingersűrűség, ahogy ezt a szuperkompenzációval foglalkozó bejegyzésben olvashatjátok.
A titkos (?) fegyver
A sötét, a lefagyott utak, a sok munka, a kisebb megfázások az ultrást is ugyanúgy fenyegetik, és ugyanúgy nincs rá csodaszere még annak se, aki világbajnoki ezüstérmes, mint annak, aki esetleg csak most kezd el a futással ismerkedni. Az nehézségekből, kihagyásokból fakadó demotiváció, a folyamatos hullámvölgyek pedig mindenkitől elveszik a lelkesedést. Most azonban sikerült egy nagyon hatékony ellenszert találnunk, ami eddig úgy tűnik, tökéletesen működik. Ez pedig nem más, mint a futópad (a futópados edzések előnyeiről itt olvashatsz bővebben). Ezzel nem a spanyol viaszt találtuk fel, egyszerűen eddig nem volt. Most pedig van. És kincset ér a felkészülésben!
Amikor lehet a futópadot alapvetően kerülöm mind edzőként, mind sportolóként, de vannak olyan helyzetek, amikor nem lehet nélkülözni, ha fejlődni akarunk. És ez pont az az időszak. Tél, munka, kijárási tilalom… Minden, ami ahhoz kell, hogy ne lehessen folyamatosan, megszakítások nélkül készülni.
Levi nemrég azonban beszerzett egy szép példányt, és egy csapásra megoldódtak a problémák. Az edzések variálásával szinte nincs olyan nap, amikor ne tudna valamit futni. Így nem csak a teljesítménye fejlődik, de a motiváció is megmarad. Nem is akármennyire.
Az elmúlt hetekben újfajta mix jellegű edzéseket is beiktatva (ahol a különböző magasabb intenzitású futásokat vegyítjük egy futáson belül) sikerült olyan jól haladni, hogy Levi egy felmérőként futott Vérkörön pályacsúcsot döntött. (6 óra 30 perces idejével 40 percet javított az eddigi legjobb időn a 75km-es távon).
Halama Levente a Vérkör céljában (fotó: Gombás Nikoletta)
Mennyit ér egy pulzusmérő?
Persze semmit nem adnak ingyen, így ezt a jó format és futást megelőzték az elmúlt hónapok küszködései. Sok más apróság mellett egy pulzusmérő nélkül elfutott terepverseny is, ami feladással zárult. Ezt azonban utólag már nem bánjuk, mert hasznos és érdekes tanulság volt.
Egyrészt rávilágított arra ismét, hogy milyen fontos szerepe is van a pulzusmérésnek a versenyzések alatt (tudtuk ezt, csak ilyen nyilvánvaló jele nem volt annak, hogy mit okozhat, ha negligálsz egy fontos mérőszámot), és arra is, hogy az, aki álmából felkelve is már érzi a teste minden rezdülését síkon, hogy mellényúlhat egy szokatlan terepen, és hogy az a frissítés, ami síkon jó, a terep lüktetése miatt nem biztos, hogy megfelel a hegyen is.
Szóval sok apró benyomás, próbálkozás hozta meg a gyümölcsét a múlt héten, ami jó jelzése annak, hogy megfelelő irányba haladunk, és nem kell folyton ragaszkodni a már megszokott módszerekhez akkor sem, ha esetleg régen beváltak már. Fejlődni és változni, új dolgokat kipróbálni sosem késő, és mint látszik, megéri!
Ahogy Levi látja
Nehéz volt ez az év, és nem csak a vírus miatt. Elvesztettem a motivációm, hullámvölgybe kerültem, párszor megfordult a fejemben, hogy abbahagyom a versenyszerű futást.
Sok edzés kimaradt, nem találtam önmagam, aztán október elején összekaptam magam és elkezdtem rendesen készülni. Sokat segített ebben, hogy sikerült beruháznom egy futópadra, ami egy régi álmom volt. Ez tényleg sokat könnyített az edzesek kivitelezésében, így már tenyleg azt futjuk, ami a legoptimalisabb a felkészülés számára.
A formám már alakulgat, aminek örülök, pláne, hogy még csak az alapozás elején járunk. De még sok munka van a következő szezonig. Remélem kitart a lendületem és jövőre egy szuper évem lesz.
Szilágyi Tibor
Mások elmondása szerint folyton pörgök. Saját állításom szerint folyton keresem az önfejlesztési lehetőségeket. 12 éve edzősködök, dolgoztam a tatai Nike Futóklubban, az ENSPORT csapatát pedig 2016 óta erősítem.
Edzői hitvallása:
Egy jó edzésterv készítése a test és lélek összhangja. Ezalatt én a biomechanika, sportélettan, edzéselmélet és pszichológia összhangját értem, melyek csak együtt képesek a legtöbbet kihozni egy sportolóból.