fbpx

Single post

Ahol a hegyek az égig érnek – Terepfutó edzőtábor Szlovénia

Perényi-Bakó Andrea
vezetőedző at | Website

Számomra a legnagyobb sikerélmény, amikor láthatom, hogy valaki eléri a korábban elérhetetlennek tűnő céljait. Ebben minden eszközömmel segítem a sportolóimat, legyen szó akár az első 5 kilométer lefutásáról egyben vagy egy 200 kilométeres terepultra teljesítéséről.

EDZŐI HITVALLÁSA:

Az edző egyszerre főnök, bajtárs és barát.

4 nap, egy klassz társaság, és megannyi feledhetetlen élmény! Ez volt idén dióhéjban összefoglalva a minden évben megrendezésre kerülő magashegyi terepfutó edzőtáboruk. A Tátra helyett ezúttal Szlovénia, a Kaminiki-Alpok volt az úticél.

Jellemzően két okból visszük minden évben a haladó terepfutó edzőtáborunkat magashegyek közé:

  1. A futók szervezete itt egy számukra szokatlan stresszorral, az 1500 m tengerszint feletti magassággal találkozik, ezzel pedig a limitált aerob körülmények közötti fizikai terheléshez kénytelen adaptálódni.
  2. Ezek között a hegyek között találhatunk olyan egybefüggő, sok kilométeres emelkedőt és lejtőt, amelyhez Magyarországon nincs szerencsénk. Ezeknek a tényezőknek köszönhetően ezt az 4 napot nagyon hasznosan töltöttük.

A szállás festői környezetben

Első nap: Ismerkedés

Röviddel azután, hogy megérkeztünk és elfoglaltuk a szállást Preddvorban, már öltöztünk is futóruhába és egy alapos, közös bemelegítést követően elindultunk a közeli erdőbe egy átmozgató, laza futásra.

A szálláshelyünk (Hotel Alma) egy gyönyörű tó partjára épült, így annak minden előnye a miénk volt. Legelőször is a gyönyörű panorámája, ahogyan a környező hegyek tükröződtek benne. Természetesen vette is mindenki elő a telefonját és bőszen készültek a fotók. 🙂

A szerda délutáni track

Az átmozgató körben volt minden: ragyogó panoráma a tó körüli salakos sétányon; gyökeres, morzsalékos erdei ösvény; szelíden lejtő mezei csapás. Miután mindenki átmozgatott, lehetőség volt tesztelni a tó vizét, így aki fürödni szeretett volna, már csobbant is bele a kristálytiszta vízbe.

A szállás 500 m tengerszint feletti magasságon helyezkedik el, ami magyar viszonylatban középhegységeinkben nem ritka magasság. Ezért jó ha tudjuk, hogy a maximális oxigénfelvétel (VO2max) már 590m felett elkezd minimálisan csökkenni, aminek oka a környezeti oxigén nyomás csökkenése. Fontos az is, hogy a légköri nyomás nem ugyanaz, mint a környezeti oxigénnyomás. Ez utóbbi a stresszor számunkra, minél magasabban végezzük az edzéseinket.

Andi és Nándi osztja ki a Meru géleket és a High5 frissítőket a sportolóknak, melyeket partnereink biztosítottak a táborban résztvevő sportolóink számára. Szükség volt rájuk ebben a négy napban!

 

Második nap: Emelkedőre futás

A második napon sem lazsált a csapat. Már reggel az ösvényeken voltunk. Az emelkedőre futás technikájában merülhettek el a futók. Javítottuk a hibákat, elemeztük a mozgásukat és gyakoroltattuk a helyes technikát.

Sok kör után a kifejezetten technikás, gyökeres emelkedőn, jól látható volt a fejlődés mindenki mozgásán.

Elégedetten térhettünk vissza, hogy egy kellemes ebéddel zárjuk a délelőtti edzést. Délután többféle nehézségű kört lehetett teljesíteni szintén a környező erdőkben. Sokan kalandoztak több kört is. Gyűjtötték futóink a kilométereket szép számmal. A lényeg itt a kényelmes, tartható tempón való kilométerszerzés volt.

A csütörtök délutáni track

Eközben mi Nándival már a szombati, legkeményebb edzés útvonalát jártuk be. Tudtuk, hogy a választott útvonal tartalmaz egy hosszú és nagyon erős emelkedőt, de amikor ráfordultunk a felfelé menetre elállt a szavunk. Igencsak kellett a tüdőnket és az izmainkat használni. Haladtunk felfelé az első magaslati pontra, ami egy nyereg volt.

Az 1680m magasan fekvő nyereg

Rövid idő alatt 1000m magasságban találtuk magunkat. Gyönyörű erdőben, majd köves, törpefenyves, alpesi tájon kezdtünk egyre magasabbra mászni. Egy idő után ez valóban mászás volt. Voltak olyan szakaszok, ahol mellettünk tátongott a mélység, egy drótkötél segítségével azonban végig biztonságban érezhettük magunkat. Kereszteztünk több kőfolyást is, majd egy nagyon meredek, köves szakaszt leküzdve megérkeztünk a nyeregbe, 1680m magasságba.

Összehasonlításképpen említem meg, hogy tengerszinten a környezeti oxigén nyomás 159 hgmm, míg 1500 m felett már csak 133 hgmm. Érdekességképpen pedig, csak hogy legyen mihez viszonyítani, a Mount Everesten ez az érték 25 hgmm. És hogy miért emelem ezt ki? Mert ez a szám összefügg adott magasságon a vérünk parciális oxigén nyomásával. Egyszerűen leírva: „ritkul a levegő”, nem jutunk hozzá annyi oxigénhez, mint alacsonyabb magasságon. A levegő sűrűsége 2000m magasan a tengerszinten mérhető alapértékhez képest (20,93%) már jóval alacsonyabb (16%).

Veliki Zvoh 1971 méter magasságban

A nyereg egy filmbeillően zöldellő legelő volt, félvad lovakkal és egy alpesi házikóval. Ám itt nem bámészkodhattunk sokat, mert várt útvonalunk legmagasabb pontja, a Veliki Zvoh, ami 1971 méter magas. Felmásztunk a csúcsot jelző kereszthez és pazar látványban volt részünk. Ebből a magasságból csodálatos látvány tárult elénk a környező hegyek vonulataira. Ránéztem az órámra és elégedetten láttam, hogy röpke 8 km alatt 1400m szintet emelkedtünk egyben! Nándival egymásra néztünk és szinte egyszerre mondtuk ki: „Ez nagyon kemény lesz szombaton!”

A lejtőzés közben útba ejtettük a hegy sípályáját és a hozzátartozó hüttében frissítettünk egyet.

Harmadik nap: Lejtőzés

Edzőink árgus szemekkel figyelték futóink technikáját

A pénteki nap a lejtőzés jegyében kezdődött. Technikai feladatokkal és az emelkedős edzéshez hasonlóan hibajavítással és a helyes technika gyakoroltatásával teltek a délelőtti órák. Igyekeztünk a helyes lépésszám, lépéshossz, a felsőtest helyzetének, a karok használatának elméletben és gyakorlatban való bemutatásával javítani futóink lejtőzését. Ügyességi, szlalom és időméréses feladatokkal színesítettük ezt az edzésblokkot.

A délután a szabadságé volt, szabadon választott programokkal, amik között szerepelt a kanyoning, amit a csapat fele be is vállalt örömmel. A nagy kalandból színes élménybeszámolókkal tértek vissza. Nagyon megérte ezt a programot választani!

Akiknek nem volt elég a magashegyek nyújtotta adrenalin, azok kanyoninggal tehették próbára a bátorságukat

Arról, hogy én mégsem tettem így, egyedül az a bizonyos „fehér templom a dombon” tehetett. Egy mesebeli kápolna magasodott a közeli 960 m-es dombon (Nálunk ezt már hegynek hívják. Magasabb, mint a Csóványos!) Hívogatott az épület és én engedtem neki, így délutáni programként felmásztam és megcsodáltam a nem mindennapi kilátást a templom mellől. Felfelé és lefelé is a kihívást jelentő, toronyiránti ösvényeket választottam, így igencsak megdolgoztam a kilátásért.

Visszatérve a szállásra már mindenki a szombati nap lázában égve készülődött a vacsorához.

Negyedik nap: A hosszú

 A szombati nap track-je

A reggelit követően csapatunk mely 4 edzőből és nélkülözhetetlen fotósunkból állt, nekivágott, hogy felcipeljen sok liter vizet, gélt, sótablettát és egyéb szükséges eszközt az 1680m-es nyeregbe. Futóink csapata jó 2 órával utánunk indult el, így elméletben volt elég időnk, hogy mindannyian elfoglaljuk helyeinket az előre megbeszélt frissítő- és fotópontokon.

A természet azonban nem így gondolta és 1 óra mászást követően ránk zúdította az égi áldást. A hatalmas vihar elől egy fenyőcsoportba húzódtunk és erdei manókként kuporogtunk esőponcsóinkban.

Szürreális, félelmetes és különleges élmény volt egy ilyen vihar a hegyen.

Szerencsére fél óra elteltével elvonult a zuhé, így meg tudtuk tenni a maradék szakaszt a nyeregig, ami már nem volt messze.

Vihar előtt

Hamarosan érkeztek is az első futók és öröm volt látni az arcukon a felszabadult mozgás örömét, amibe egy kis adrenalin vegyül, miközben viszi őket a két lábuk egyre magasabbra, egyre szebb és szebb kilátások felé. Mindenki arcán ott volt az a mosoly, amit csak azok viselnek, akik nekivágnak a hegynek és sikerrel járnak.

Miután mindannyian sikeresen felértek, frissítőpontunkat felszámolva, három edző, Nándi, Judit és én még nekivágtunk a Kalski Greben 2224 méteres csúcsa felé vezető útnak. Kicsit több mint egy óra múlva már fent is voltunk a magaslaton és eldöntöttük, hogy ha jövőre ismét Szlovéniába szervezzük a haladó terepfutó tábort, akkor az útvonalat erre is rajzoljuk majd.

Útban a csúcsra

Gyönyörű volt a kilátás innen is! Lassan szedelődzködve elindultunk a hosszú lefelé úton, hogy pár órával később ismét a szálláson találkozhassunk és megbeszélhessük élményeinket.

A napot vacsora és egy szakmai est zárta, ahol Cseke Lillától, Halama Levitől és Vizi Tibitől tudhattunk meg hasznos dolgokat. Végül a fáradság erőt vett az egész csapaton így elégedetten és vidáman lezártuk az idei edzőtábort.

Vasárnap a búcsúzás napja volt. Reggel még egy közös csoportképre összeálltunk, majd megígértük, hogy jövőre ismét találkozunk. Hiszen nem is lehetne másképp! 😉

A szlovéniai csapat

Az edzőtáborról készült teljes galériát itt tudtjátok megnézni: ENSPORT Terepfutó Edzőtábor Szlovénia

Akinek nem volt lehetősége eljönni velünk Szlovéniába, annak ajánljuk figyelmébe zempléni terepfutó edzőtáborunkat, melyet október végére tervezünk. A részletekről hamarosan ezen az oldalon találtok bővebb infókat: https://ensport.hu/edzotaborok/