Dolgos Vera beszámolója a Körről
Már 2014-ben kinéztem magamnak a Kört, de akkor még nagyon messze álltam a terepfutástól. Mielőtt mindenki elképedne, sportos családban nőttem fel, illetve középiskolás korom óta teljesítménytúrázom. 2014-ben kezdtem el komolyabban futni, először kisebb távokat… Már az elején egyértelmű volt, hogy a hegyek között érzem magam otthon.

A Kör több szempontból is megtetszett:

  1. A helyszín, a Börzsöny az egyik kedvencem itthon. Már egész fiatalon beleszerettem, és pont ősszel… Olyan vad és lakatlan a többi magyar hegységhez képest.
  2. 152 km egyedül… nem is a kilométer, hanem hogy 30 órán keresztül önmagam lehetek, úgy futhatok, ahogy akarok, akkor állok meg, amikor akarok. Plusz kíváncsi voltam, hogy mi történik akkor, ha legalább 30 órán keresztül egyedül vagyok… hogy bírom.
  3. Csanya rendezvényei elég nagy kihívások. Pl. 2016-ban diploma ajándék volt nekem az UTH – reszkettem is előtte, mint a kocsonya. A Kör pedig még nagyobb kihívás. De ez már saját hülyeség volt. Csanya rendezvényeitől jobban félek, mint pl. az UTMB-től.

A felkészülésem több részből is állt.

Szerintem, hogy valaki sikeres Kör-teljesítő legyen, mindenképp tisztában kell lennie az útvonallal. A Börzsönyt elég jól ismerem, ennek ellenére bejártam a Kört. Februárban volt egy bejárás (nagyon nagy hó volt, nagyon más volt a táj), majd nyáron volt a többi. Ezek a bejárások inkább örömfutások voltak, az útvonalat próbáltam rögzíteni fejben. Minden bejárás után jegyzeteket készítettem. Az év során több hosszútávú versenyem is volt, hogy teszteljem magam. Továbbá a szokásos futóedzések mellett, heti 2 alkalom crossfittel is erősítettem magam (na, ebbe nagyon beleszerettem!) + eljárogattam úszni is.

Jegyzetek a bejárásról

Tatabányai lévén, főleg a Gerecsében és a Vértesben edzek, de havonta elmegyek más hegységekbe is. Az utóbbi időben kicsit hiányoltam a szinteket, így szeptember végén még gyors beiktattam egy magashegyi edzőtábort, ami nagyon hasznos és jó volt! Igaz az időjárás nem kedvezett, de örültem az esőnek, mert teszteltem az új La Sportiva cipőmet a vizes sziklákon. Majd a pihenőhéten bejelentkeztem a Körre.
Az a bizonyos 10 nap fel is gyorsult az életemben. A Kör előtti hét már mind a pakolásról és a mentális felkészülésről szólt. Az utolsó nap alig bírtam elaludni, annyira izgultam.

Október 9.

04:50 — Már magamtól felkeltem, a belső órám ébresztett. Gyorsan felöltözöm, egyértelmű, hogy a fekete, kissé szakadt kabalapólómban indulok. Sajnos reggelizni képtelen vagyok, alig bír valami lecsúszni, izgulok. Mindegy, csak induljunk már, nem akarok késni. Útközben kis müzliszeletetet majszolgatok egy kis Linkin Parkkal vegyítve.
08:22 — Megérkezünk. Szerencsére van időm mindenre. Bemelegítek, ellenőrzök és átgondolok mindent. Rajtfotó, majd 09:00-kor elrajtolok.

Bevallom őszintén Nagyirtáspusztáig nagyon féltem attól, hogy eltévedek, vagy hogy valamit elrontok. Márianosztráig kirándulós tempóban mentem, nem akartam elfutni az elejét. Szép-bérc és a Kopasz-hegy magával ragad, igaz ködös az idő. Márianosztrán gyors felveszem a csomagom és megyek tovább. Itt lecseszem Apáékat, hogy a Nagybörzsönyi pontra jobban készüljenek fel, ne nekem kelljen válogatni a cuccokból. Szerencsére síkabb rész következik, ahol tudok enni útközben is. Az OKT-n megpillantok egy embert. Jajj ne, semmi kedvem hozzá. Szerencsére Ő valami jelzetlenen levágta a kéket, és így észre se vett. Nagy-Koppány gyönyörű, de most nincs idő erre, haladok tovább. Nagyirtásra érve kétségbeesve keresem a sárga keresztet… Nincs meg, hol van?! Télen egyértelmű volt. Áh, nyugi, megvan ez, vakon követem a GPS nyomvonalat. Aztán aha, itt van. Sajnos a sárgásbarnás falevelek között eltűnt a sárga kereszt. Innen könnyű, lazaság van. Terep tökéletes. Apáék már ügyesebbek, mint Márianosztrán, előkészítettek mindent. Fejlámpát bedobom a zsákba (biztos, ami biztos alapon), megeszek egy szendvicset, egy banánt kis csokival megspékelve. Botozva indulok tovább.

Szép-bérc

Elérem a sárga háromszöget, ahol sokkolom magam, hogy ez milyen nehéz. Elfelejtettem. Hosszú, köves, technikás, nehéz, nem lehet haladni. Hegyes-Hegy Orom után, már túl is vagyok az első holtpontomon. Kis lejtő, elérem a kék háromszöget, bumm, meredek, hosszú felfelé következik, de már gyorsan telik az idő. Nagy-Hideg-hegyi turistaháznál (52. km) nem időzöm sokat. A kedvenc padomon pihenek picit, eszem-iszom, majd vígan megyek tovább. Innentől már magabiztosabb vagyok, ismerem jól az útvonalat.

Rakodót elérve a kedvenc piros háromszögre váltok, majd a kissé meredek kék háromszögre. Időben megcsúszok, mert már a Hamuház előtt elő kellett vennem a lámpámat. Szerencsére Janit könnyű észrevenni a világító dzsekijében. Apa már vár rám kóla és energiaital kombóval. Itt fel kell készülnöm jól, mert hosszú, nehéz rész vár rám. Észnél kell lenni.

Hamuház – frissítőpont

Egy kis bemelegítő emelkedő után hosszabb sík terep következik. Bányapusztánál bárányok lesik lépteimet. Mosolygok, hisz olyan cukik! Közben örülök, hogy nem Erdélyben vagyok, ahol pásztorkutyák kergetnének. A síkot kihasználva, eszem-iszom, majd jön az a bizonyos piros sáv, mely a Magyar-hegyre, Salgóvárra, és Hollókőre visz – sok-sok szintemelkedéssel. Álmos egy percig se vagyok, még visz a lendület. Az utasítás szerint bedobok egy gélt. Elég gyorsan elérem Salgóvárat. Sajnos lefelé menet elesem, de csak a jobb tenyerem fáj.
Hollókőt megcsodálom, ami még a sötétben is gyönyörű. Közben tudom, hogy apáék valahol lenn már várnak rám.

Köves lejtő jön, kicsit unom, lassan haladok, majd 13 óra körül elérem a Feketevölgy panziót, mely egyben a 4. frissítőpontom (75 km). Ez az egyik leghosszabb frissítésem. Sajnos a La Sportiva cipőmtől megválok, az egyik lábujjamat már nagyon nyomta. Kicserélem Speedcross 3-ra, zoknit is cserélek, Nicoflex-el is kenegetem magam. Igen, jó a Nicoflex, legalább a hidegben melegít valami. Mindeközben paradicsomos tésztalevest szürcsölgetek + kóla-energiaital kombót iszom. Jani közben töltögeti a két kulacsomat Iso-val.

Futás közben nem szoktam nézni, hogy hány óra van, gyors megkérdem, hogy mégis képbe legyek. 22:15. Wow, hogy eltelt a nap! Számomra ilyenkor megáll az idő, teljesen kikapcsolom magam, megfeledkezem arról, hogy az élet zakatol, az emberek dolgoznak, majd alszanak. Imádom ezt az érzést. Apa figyelmeztet, hogy most egy necces szakasz jön, ezt nem jártam be teljesen.

A zöld négyzet kegyetlenül emelkedik, és a folytatás se különb. Nagy állatmozgást érzékelek Godóvár környékén. Szarvasok, őzek. Oh, ez nem gáz. Aztán kis horkantás, egy süldő elfut. Legalább elfutott. Ezek után elkezdtem sípolni, biztos ami biztos. Jól tettem. Egy kisebb vaddisznócsorda keresztbe elrohan az úton. Nyugtatom magam, de azért lesem a GPS-t az esetleges mászólehetőségekre. Állítólag a Kör egyik legnehezebb része tájékozódásilag a zöld kereszt. Hát nekem könnyen megy, még sötétben is. Egy necces részen pont emlékeztem a helyes irányra. Azonban a köves rész lefelé nem tetszik, valahogy nem állnak rá a lábaim, lassan megy. Főleg, hogy meg kell szoknom a Speedcross 3-at is. Leérve, kétségbeesve keresem a jelzetlen ösvényt, mely Királyházára visz. Hát, nem szimpi. Csalánoson át, majd egy patakátkelés. Az út pedig sáros, jelzetlen, értelmetlen, minek jöttem én ide? Örökkévalóságnak tűnik, míg elérem az aszfaltutat. Megkönnyebbülök, amikor újra aszfalton futok. Innen irány a Kenyeres-forrás (86. km, 16 óra), Apáék várnak is. Brrr, hideg van, kezdek fázni, hát még Ők. Próbálok enni valamit, kis szenyó, Knoppers, még befogadja a gyomrom. Az időm miatt nem akarok aggódni, úgyis aggódnak mások. Apa szerint jól haladok, szerintem meg nem. Mindegy, nincs idő gondolkodni + vitatkozni, menni kell azt cső. Legközelebb 20 kilométer múlva, Pénzásáson látom őket, úgyhogy feltankolom magam isoval és sok kajával.

A következő kb. 20 kilométer kissé unalmas rész, viszont az útvonal könnyű, nem nehéz, minden fejben van. Találkozom egy megszeppent borzzal, majd Drégelyvárnál egy nyúllal futok együtt. Oh, bárcsak olyan gyors lennék! Persze hamar lelép és otthagy egyedül. Az órám bekavar, 2 kilométerrel többet mér, ezért fejben kicsit szétesek. Nagyon lassan, de elérem Pénzásást (105. km). 20 órája úton vagyok már, kezdek komolyan aggódni,

mi van ha nem lesz meg 1 perc híján?! Olyan nem lehet. Oroszlán vagyok, nagy küzdő, foggal-körömmel harcolok ha kell.

Gyorsan iszom egy kis teát, valamit eszek, megyek tovább. Sajnos elkezdek gyomorproblémákkal küzdeni, elkezdek szenvedni. Hát nincs jobb ötletem, könnyítek magamon: kidobom a taccsot. Utána nem esik jól semmi, de megyek tovább, majd elmúlik, kicsit le is lassulok emiatt. Bekavar a tervbe a gyomrom. Érdekes. Most van először ilyen. Kámorra könnyen feltalálok, rövidnek is tűnik.

Mázsaházára érve kapok egy kis Linkin Parkot, muszáj, mert ha nem érek oda Királyháza II-re időben, akkor vége. Épphogy odaérek. Egy kis kóla, egy kis müzli, majd repülök tovább. A következő rész meglepetést okoz. Nehezen megy a felfelé, hosszú, aztán rájövök, hogy még a Nagy-Mána milyen messze van. Úgy érzem, hogy sose érek oda. Egy nagy kidőlt fa keresztezi az utamat, mely tökéletes egy kis pihenésre. Hirtelen Nagy-Mánán (707 m) találom magam. Meseszép napsütétes, kissé hideg délelőtt honol az erdőben. Nincs sok időm, de megfogadom, hogy valamikor kijövök ide aludni, annyira gyönyörű és nyugalom van itt. Elkezdek lefelé ereszkedni, oh, még megy.

Elérem a csengettyűt. Szeretem ezt a helyet, a legelső igazi börzsönyi túrám jut róla eszembe, a Teleki Pál teljesítménytúra. Egy rövid meredek rész jön, ez már nem esik jól a combjaimnak. Délelőtt 10 óra: odaérek a piros háromszög bejáratához. Apék jól eltalálták a frissítést. A chips és a kóla+energia kombó jól esik a megviselt gyomromnak. Jani megitatja velem az összeset. Apa utasít, hogy Dr. Bubó fájától fussak és ne gondolkodjak. OK! Kicsit hűvös van, de gondoltam, úgyis felfelé fogok menni, melegem lesz.

A piros háromszög “bejáratánál”

Elkezdem az utolsó komolyabb mászást, mely eleinte szűk és dzsindzsás, majd kiszélesedik az út. Lassan megy. A gondom az, hogy fázom és ahogy közelebb kerülök a Csóványoshoz, egyre hidegebb van, hab a tortán, hogy még fúj a szél is. Hát ez az én szerencsém. Felérek. Eszembe jut, hogy jó lenne itt megint forró csokizni egyet. A Csóvi után a terep hullámzik, hosszúnak tűnik, Égés-tetőnél letérek a piros körre. Futok. Komolyan vettem Apa szavait. Elég hamar leérek a Spartacus-házhoz, már fél 1 előtt ott voltam. A megbeszéltek ellenére (itt lett volna az utolsó frissítésem) sehol senki. Mielőtt az út emelkedni kezdene, megállok frissíteni. Pár motiváló sms és koffein shot után elindulok felfelé – az UTOLSÓ emelkedő következik. Megdöbbenésesmre hamar felérek, jól is esik az emelkedő. Fultán keresztnél a kékre váltok, ahol az idióta táblákat követem. Vajon, aki ezeket csinálta, kinyitott valaha egy térképet is???

A lefelé nem megy. Aztán eszembe jut az idei svájci ultratriatlon. Az első csajszi taktikája az volt, hogy piciket fusson (pl. 2 perc futás, 1 perc gyaloglás). Kínomban elkezdtem ezt alkalmazni. Elértem a zöld sávot, ahonnan már “csak” pár rét következik, majd a cél. Az őszi rét gyönyörű, a színek, valami meseszép! Aztán már hirtelen a királyréti aszfalton találom magam. Áh, innen már csak sík aszfalt jön. Örülök, hogy beérek, végre, nyugodtan leülhetek. Aztán elkezdek aggódni. Mit kell csinálni a nyomkövetővel? Kapcsoljam ki? Gyorsan megoldódik ez is.

Pár nap múlva kiderült, hogy a hivatalos időm 29 óra 30 perc lett.

Boldogan a célban

Megdöbbenésemre még csak 15 nap telt el a teljesítés óta, de nekem olyan, mintha már 3-4 hónap eltelt volna. Felfoghatatlan. Fura, mert már egy ideje minden nap úgy keltem, hogy gondoltam vagy beszéltem a Körről. És ez hirtelen elmúlt. Több szempontból is jó dolog volt ez a Kör. Rájöttem, hogy fizikálisan és mentálisan is felkészült vagyok az ilyenfajta megmérettetésekre. Úgy gondolom, hogy jó úton járok, és továbbra is fontosnak tartom a keresztedzéseket is (bicikli, úszás, crossfit, jóga stb.). Lehet, hogy a 130-140. kilométertől a combjaim kicsit beálltak, elfáradtak, a lefelék már nem mentek olyan jól, de ezt valószínűleg a gyomorproblémámtól eredtek. Mentálisan jól viselkedtem, csillagos ötöst adok magamnak. A jövőben a táplálkozáson kell dolgoznom, ki kell tapasztalnom, hogy a gyomrom mit szeret s mit nem.
A bejárásokat és a frissítőpontokat szeretném megköszönni Apának és Janinak, akik a vacogás ellenére kitűnő ellátást biztosítottak. A felkészülésemet köszönöm Szilágyi Tibinek (ENSPORT) és Andruk Mariannának (BlackBox Team), akik a sok-sok edzés során, még a ritkán előforduló picsogásaimat is elviselték. Továbbá köszönöm Mindenkinek a sok-sok szurkolást, a motiváló sms-eket és az élő közvetítést Csipinek. :)

A bejegyzés szerkesztőjéről

Klopfer Csaba, az ENSPORT kommunikációs vezetője. A kilencvenes évek eleje óta fut, korábban a kedvenc távja a félmaraton volt, mára ezt a maraton váltotta fel. Az elmúlt 14 évben dolgozott cégvezetőkkel, borászokkal, olimpikonokkal, marketing és értékesítési vezetőkkel, futókkal, kerékpárosokkal, gyerekeiket nevelő szülőkkel. Segített márkák felépítésében, párkapcsolatok megerősítésében, válások zökkenőmentes koordinálásában, vállalati értékesítési hatékonyság növelésében, és élsportolók mentális felkészítésében.

Nézd meg Klopfer Csaba többi bejegyzését is! 

Érdekel az állapotfelmérés?

Egy jó diagnózis már fél siker. A teljesítménydiagnosztika egyik célja a pillanatnyi állapot felmérése, a meglévő képességek vagy az esetleges hiányosságok monitorozása, majd a kapott adatok alapján az egyéni pulzus és watt célzónák, valamint a teljesítmény küszöbök meghatározása. A laboreredmények alapján olyan személyre szabott, ugyanakkor rugalmas edzésterv állítható össze, amely a sportoló ideális fejlődését szolgálja. Ezenfelül a teljesítménydiagnosztikai kontrollmérés kristálytiszta képet ad arról, jó irányba tart-e a felkészülés, és hogy kell-e finomhangolni az edzésprogramot.

Érdekel az edzéstervezés?

Ha strukturált, egymásra épülő edzéseket tervszerűen megvalósítod, sokkal könnyebb lesz a számodra fontos céljaidat elérni. Ahogyan egy nyaralást, vagy egy építkezést is megelőzi a tervezés, éppen így komoly edzésmunkát is hasonlóan kezdünk. Egy olyan jó edzésterv, ami laborvizsgálati eredmények alapján rád lett szabva, irányt mutat, ugyanakkor rugalmasan igazodik a mindennapjaidhoz és céljaidhoz. A mai, rohanó világunkban egyre fontosabb, hogy az edzésre szánt napi 1-2 órát hogyan tölti el a sportoló, hogyan tudja a leghatékonyabban kihasználni a rendelkezésére álló időt.

Tetszik a bejegyzés? Oszd meg barátaiddal is!

A képek forrása: Dolgos Veronika

Mi az ENSPORT?

Az ENSPORT hazánk egyik leggyorsabban fejlődő és legsokoldalúbb sportszolgáltatója. Célunk olyan komplex rendszer kialakítása, ahol a sportteljesítmény minden területén számíthatnak ránk jelenlegi és jövőbeli ügyfeleink. Sportlaborjainkban (Budapest, Sopron) teljesítménydiagnosztikai vizsgálatokkal, kerékpár-beállítással és futómozgás-elemzéssel, valamint személyre szabott edzéstervezéssel, dietetikai tanácsadással és étrendtervezéssel segítjük a hozzánk forduló kezdő, amatőr és profi, nemzetközi versenyekre készülő futókat, triatlonistákat és kerékpárosokat.

Fontos számunkra, hogy valós igényekre épülő, tudományos módszerekkel támogatott és egyénre szabott megoldásokat nyújtsunk. A folyamatos fejlesztésekkel szeretnénk hosszú távú, megbízható szakmai partnerei lenni minél több hazai egyesületnek, hazai sportolónak, akár hobbi, akár amatőr, akár versenysportról van szó.

Munkánk során igyekszünk a legmagasabb szakmai színvonalat és minőséget képviselni. Ezért használunk olyan szoftvereket és rendszereket, melyek profi csapatoknál is beváltak, mint például a diagnosztikánál használt FirstBeat, melyet az angol és spanyol labdarúgó válogatottak mellett a Manchester City, a Valencia FC és a Chicago Bulls is használ. Edzéstervezésben a SKY Pro Cycling Team, az Orica Green Edge, a British Cycling, az USA Cycling edzői és elemző szoftvere a TrainingPeaks segíti a munkánkat.

Shares
Share This