Mennyit segíthet a gyógytorna, ha már csak sántikálva tud futni a műtött sportoló?

A futómozgás-elemzések célja, hogy futótechnikánkban megtaláljuk azokat az összetevőket, melyektől hatékonyabbá válik a futásunk, illetve sérüléseket előzzünk meg. Az alábbi esettanulmány is egy elemzéssel kezdődött.

Alkalmam nyílt egy olyan sportolónkat elemezni, aki már eleve panasszal érkezett: vádlifájdalma volt, mely már rögtön az elején jelentkezett és végig kísérte a futás során. A kortörténetből kiderült, hogy volt korábban egy keresztszalag műtétje, amely óta sokkal erősebb ez a fájdalom. A vizsgálat során megállapítottunk egy végtaghossz különbséget, 1 cm-rel volt rövidebb a műtött lába, mely a térd teljes extenzió (nyújtás) hiányának tudható be. Szemmel látható volt a két comb közötti izomzatbeli különbség is, a körfogatban is jelentős differencia volt (2 cm). A videó elemzés alatt szembetűnő volt a sántítás, melyről az értékelés során pontosan meg is bizonyosodtunk. Már a statikus kép vizsgálatakor is látható volt, hogy a jobb térd teljes nyújtása hiányzik, ezáltal a medencefél is elbillent jobbra.

Az elemzés során az izomerőbeni különbségekre is fény derült. A sarokfelkapásban is jelentős különbség volt a két oldal között, a műtött oldali sarkat kevésbé kapta föl, mint az ellenoldalit, melynek oka lehet a zsugorodott, gyengült térdhajlító izomzat. (Bal oldalon a vízszintes felett 3,2°-kal, míg a jobb oldalon a vízszintes alatt 19,2°-kal. A normál tartomány a vízszinteshez viszonyított 10°-os eltérés.)

A mérést 9 hét elteltével megismételtük, a kettő között pedig rendszeres gyógytornán vett részt az alanyunk. A gyakorlatok annak megfelelően kerültek összeállításra, amilyen hiányosságokat tapasztaltunk, mértünk az első vizsgálat során. A feladatsorok fontos része volt a térd teljes mozgástartományának visszanyerése, a végextenzió (teljes nyújtás) elérése, valamint az izomerő fejlesztése. Főként a térd feszítő, a négyfejű combizom erősítése, külön-külön az egyes izomrészeknek is, valamint hajlító, farizomzat, comb közelítő, -távolító, és a vádli erősítése. Kiemelten figyeltünk a triceps sure nyújtására, lazítására is. A tornák során különböző eszközöket is igénybe vettünk, pl.: gumiszalag, bokasúly, dynair, fittball, trx, henger. Ezek mind segítettek minket az izomerő növelésében, a térd stabilitásának fejlesztésében, nyújtásban, lazításban. A visszajelzéseknek megfelelően a gyakorlatsorok fokozatosan egymásra épültek, egyre nehezedtek (eszközök bevonása, ismétlésszám, funkcionális gyakorlatok), az otthon végzendő sorok időtartama 30-40 percről egy órára nőtt. A tornák utáni futás sokkal jobban ment, a megfelelően bemelegített láb sokkal később kezdett el fájni.

„…viszont ma voltam futni 10 km-t terepen. Elég jól ment. Meglepően jól.
Most kb. 1,5 km után fájt a lábam, de nyújtás után is elég jó volt.”

„Futottam pénteken. A fájdalom most is megvolt kb. 1km után, betonon futottam.
A 2. szakasz sokkal jobb volt.”

A kontrollméréskor a személyes beszámolónál a sportoló elmondta, hogy a fájdalom később jelentkezik átlagosan kb. 300-400 m után, azonban még mindig fenn áll, ami nyújtással oldódik. A sok kihagyás miatt sajnos az állóképesség leromlott, és mire megfelelően bemelegedne a láb, addigra a levegő elfogy. Azonban, ha a tornát követően megy futni, valamivel jobban megy, később jelentkezik a görcsös érzés a vádliban.

Az erősítések hatására a comb körfogata is nőtt, a kettő közötti differencia fél cm-re csökkent. A térd mozgása is javult, a teljes nyújtást sikerült elérni, ezáltal a végtaghossz különbség is minimálisra csökkent (3-mm).

A futómozgáson nem látszódott a sántítás, úgy, mint az első mérés alkalmával, azonban a lassított felvételes elemzés során még mérhető, és látható volt némi különbség a két oldal között. A sarok felkapás futás közben javult a jobb lábon, azonban még mindig elmarad kicsit az ellenoldaltól, valamint szemből a térd mozgásból lehet következtetni a megváltozott terhelésre a két oldal között. A hajlító izomzat sokat erősödött, azonban még mindig gyengébb, mint a nem műtött végtagé.

Összefoglalásképp: javult az állapot az első méréshez képest, jó úton halad a sportoló, azonban egy ilyen régóta fennálló sérülés teljes helyrejöveteléhez több idő szükséges. A további izomerősítéssel, futóiskolázással tovább fejleszthető az állapot, minimálisra csökkenthető az eltérés a két oldal között, valamint gyakorolni kell a két láb egyforma terhelését, a berögzült sántítás kiküszöbölésére.

Ezek alapján elmondható, hogy fontos a sérülések után a lehető leghamarabb elkezdeni a rehabilitációt, így jelentősen lecsökkenthető annak ideje. A későn elkezdett fizioterápia nagymértékben elnyújthatja ezt a folyamatot.