Mit súg a szíved?

Londoni HRV konferencia más szemszögből

Pár másodperc 2018-as konferenciáról, melyben látható Erdélyi Nándi és Naszádos Fanni is.

Ahogy már korábban olvashattátok Nándi cikkjében, nem régiben Londonban jártunk egy nagyszerű konferencián, ami a HRV-ről szólt, azaz a pulzusvariabilitásról.

Most röviden én is írok pár sort erről a rendezvényről, ugyanis kicsit más volt az, ami Nándit megfogta és más, ami engem. Ezért is jó, hogy mindketten részt vettünk, hiszen most is kiderült, igaz ez a mondás: “Több szem többet lát.” És ez sokszor nagyon hasznos is. Én arról osztok meg pár gondolatot, hogy mit súg nekünk a szívünk.

Nézzük meg röviden, mi is az a HRV?

HRV= Heart Rate Variability. Tehát a pulzusnak a variabilitása (magyarul szívfrekvencia-változékonyság). Ebben az esetben az R-R intervallumok között eltelt időt nézzük, vagyis annak a változékonyságát. Figyeljük mikor mennyi idő telik el 1-1 szívverés között (R-R intervallumok) és, hogy ez mennyire változékony.
De itt jöhet a kérdés, miért is foglalkozik a világ ezzel egyre többet és egyre jobban? A válasz pedig az, hogy azért, mert A HRV-ből rendkívül sok információt megkaphatunk.

Itt megnézheted, mi a HRV (angolul).

A eredményből lehet következtetni a vizsgált sportoló (és nem csak sportoló) vegetatív idegrendszerének működésére.

A vegetatív idegrendszerünk alapvetően egy egyensúlyt próbál kialakítani a szervezetünkben. Ezt az egyensúlyt a szimpatikus- és a paraszimpatikus idegrendszer között próbálja létrehozni és fenntartani, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel. Ez a siker rendkívül sok tényezőn múlik. Az életvitelen, a munkán, a pihenésen, az érzelmi állapotunkon, egy szóval mindenen.

A vegetatív idegrendszer különböző működéseket szabályoz. Ilyen pl. a szív, légzés és mirigy működés is. És mivel a szív működését szabályozza, ezért is lehetséges a pulzusunk variabilitása alapján vizsgálni ezt az egyensúlyt a két idegrendszer között.

A szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszer feladata teljesen más

A szimpatikus idegrendszer lényegében válasz a stresszre. Ilyen idegrendszeri aktivitás jellemző pl. edzés alatt is a szervezetünkben. Ugyanis az is egy fajta stressz. Ilyenkor a szív működése felgyorsul, a vércukor megemelkedik, a véráramlás a vázizomzatba megnő, a vérnyomás megemelkedik, illetve a pupilla kitágul. Ez az úgynevezett “Fight and Flight” (Küzdelem vagy menekülés) válasz, amiről már Nándi is írt a korábbi cikkben.
A paraszimpatikus idegrendszer fő feladata pedig a szervezet energiájának megtartása vagy visszaállítása. Tehát a regeneráció.
Ilyenkor minden ellenkezőleg működik a szervezetben lényegében, mint a szimpatikus idegrendszeri aktivitás során.

Regeneráció

Ha már a regeneráció szóba jött, akkor ki is térnék az egyik olyan témára, ami engem leginkább megfogott a konferencián.
Ez természetesen az alvás. Persze nem azért, mert annyira unalmas volt az egész, hogy alig bírtam ébren maradni. Hanem mert ennek a jelentőségét nem győzőm hangsúlyozni minden egyes alkalommal, amikor a nyugalmi mérések eredményeit nézem. Ennek fontosságát most is alátámasztották — Tero Myllymaki előadásával.

Alvás közben különböző szakaszokat figyelhetünk meg. Minden szakasznak meg van a maga szerepe, feladata. A lényeg viszont az, hogy alvás alatt van a legnagyobb lehetőségünk regenerálódni. Ezért kell odafigyelnünk arra, hogy ennek minősége és mennyisége is megfelelő legyen.

A képekre kattintás után megnézheted nagyobb méretben is az előadás diáit. Forrás: firstbeat.com

A HRV elemzéssel megfigyelhetjük ezt is. Több kutatásnak köszönhetően az is kiderült, hogy bizonyos tényezők nem tesznek jót az alvásnak. Ilyen pl. az alkohol fogyasztás. Igen. Ha iszunk, nem tudunk megfelelő módon aludni, és nem csak akkor, ha szédelgősre sikeredik ez az alvás.

A másik ilyen tényező, ha túl későn megyünk edzeni. Ugyanis, ha a szervezetet felpörgetjük edzéssel, akkor szimpatikus idegrendszeri túlsúlyt okozunk, és ezt követően több idő kell, mire megfelelően tud “aktivizálódni” a paraszimpatikus idegrendszerünk, ami elősegíti az alvást, regenerációt.

Az előadás során nagyon sok olyan eredményt hoztak példaként, ami 72 órás HRV elemzésről szólt és többek között az alvást is figyelték. Az eredmények önmagukért beszéltek.

Jobb minőségű alvás =
jobb teljesítmény másnap, nagyobb terhelhetőség, aktivitás.

A másik igen érdekes és nagyon figyelemfelkeltő a folyamatos HRV elemzés volt — és nem csak az alvás szempontjából. Nándi már említette, hogy mind a focisták, mind a jégkorongosok esetében szó esett erről.

Úgy gondolom, hogy a jövő ebben rejlik. Ugyanis a HRV mérésekkel, folyamatosan tudják figyelni az adott játékos állapotát és ez alapján tudják azt mondani, hogy ki az akinek kicsit lazábbra kell venni az edzést, vagy akár kihagyni az edzést. Igen, kimondták, ha kell, valakit lehívnak a pályáról és haza küldik, annak érdekében, hogy elkerülje a sérülést vagy a túlterheltséget. Ugyanis, ha a vegetatív idegrendszeri arányosság eltolódott egyik vagy másik irányba, akkor sokkal nagyobb a sérülés veszélye, mint amikor egy megfelelő idegrendszeri arányosságról beszélünk.

És itt jön képbe igazán a tudatosság. Az, hogy lényegében

ők sem csinálnak #semmikulonos-et, csak odafigyelnek arra, amire kell.

Figyelik, hogy kinek hogy reagál a szervezete adott terhelésre, figyelik, hogy nem csak fizikailag, de mentálisan és érzelmileg is rendben legyenek a sportolók. Egy szóval mindent, és ha jobban belegondolunk, lényegében épp ez a dolgunk.

Tehát, röviden összegezném, amit én levontam ebből az egészből:

A jövő a tudatosságé, ami már elkezdett megjelenni a sport világában, és a határ a csillagos ég.
Egy biztos, mi mindent megteszünk annak érdekében, hogy ezek az “apróságok” bekerüljenek a köztudatba és mindenki a jó úton tudjon haladni megfelelő segítséggel.

A bejegyzés szerzőjéről

Naszádos Fanni, az ENSPORT laborvezetője, akit házon belül mindenki Nanninak szólít. Tavaly végzett a Testnevelési Egyetem Humánkineziológia szakán. Gyerekkora óta jelen van a sport az életében: hol komolyabb szinten, hol pedig hobbiként. A sport iránti érdeklődése, rajongása töretlen. Ezenkívül különösen érdekeli a sport tudományos oldala, ami azt vizsgálja, hogy mi miért történik, és milyen fejlesztéseket lehet bevezetni annak érdekében, hogy az emberi teljesítmény növelhető legyen.

Nézd meg Naszádos Fanni többi bejegyzését is! 

Tetszik a bejegyzés? Oszd meg barátaiddal is!

A képek forrása: firstbeat.com

Érdekel az állapotfelmérés?

Egy jó diagnózis már fél siker. A teljesítménydiagnosztika egyik célja a pillanatnyi állapot felmérése, a meglévő képességek vagy az esetleges hiányosságok monitorozása, majd a kapott adatok alapján az egyéni pulzus és watt célzónák, valamint a teljesítmény küszöbök meghatározása. A laboreredmények alapján olyan személyre szabott, ugyanakkor rugalmas edzésterv állítható össze, amely a sportoló ideális fejlődését szolgálja. Ezenfelül a teljesítménydiagnosztikai kontrollmérés kristálytiszta képet ad arról, jó irányba tart-e a felkészülés, és hogy kell-e finomhangolni az edzésprogramot.

Érdekel az edzéstervezés?

Ha strukturált, egymásra épülő edzéseket tervszerűen megvalósítod, sokkal könnyebb lesz a számodra fontos céljaidat elérni. Ahogyan egy nyaralást, vagy egy építkezést is megelőzi a tervezés, éppen így komoly edzésmunkát is hasonlóan kezdünk. Egy olyan jó edzésterv, ami laborvizsgálati eredmények alapján rád lett szabva, irányt mutat, ugyanakkor rugalmasan igazodik a mindennapjaidhoz és céljaidhoz. A mai, rohanó világunkban egyre fontosabb, hogy az edzésre szánt napi 1-2 órát hogyan tölti el a sportoló, hogyan tudja a leghatékonyabban kihasználni a rendelkezésére álló időt.

Shares
Share This