Egy hosszútávú triatlonra felkészülni heti 10-15 óra edzésből áll. És ez még csak a tiszta edzésidő, az utazásokat, átöltözéseket az uszodában, a hozzákészülést egy kerékpározáshoz még nem is számoltam. Ez munka mellett hatalmas kihívás. Megkértem két csodálatos anyukát, akik már mindketten teljesítették az Iromant Nagyatádon (igen, a teljes távot 3,8km úszást, 180km kerékpárt, 42 km futást), hogy mondják el, ők hogyan birkóznak/ birkóztak meg ezzel a lehetetlen feladattal. Adjanak néhány tippet nekünk, földi halandóknak. A hölgyek edzőtársaim, tavaly együtt tettük meg az utat a verseny rajtjáig. Mindketten a tervezést és a támogató családot tartják a legfontosabbnak, de eltér, hogy a tervezéshez mennyire szeretnek előre látni.

Adri (2-szeres finisher, a kitartásával állandóan lenyűgöz engem – mindegy, hogy edzésről vagy versenyről van szó.):

“Ha pár évvel ezelőtt valaki azt mondta volna nekem, hogy család és munka mellett még ennyi edzést bele kell suvasztanom az időmbe, tuti körberöhögöm. Aztán mindig megoldódik. És nem valahogyan. Mi vagyunk a time management koronázatlan királyai. Őszintén, minden önteltség nélkül. Nincs lébecolás, nincs elpazarolt idő. Mindennek helye és ideje van. Ha kell, újra tervezek. Újra és újra. Hihetetlenül tudunk koordinálni, minden idő morzsát kihasználni. Ehhez ilyen habitus kell először.

Másodszor egy olyan család, aki elfogadja és megérti, hogy nekem is van “én időm”. Ami nekem fontos. Másnak ez olvasás vagy más kikapcsolódás, nekünk ez az edzés, a sport és nem kevés órában.

Nálam a család, a munka és az edzés szent. Mindegyik fontos. Nyilván nem egyformán. De én úgy vagyok teljes, ha mindhárom megvan. Másra már nem is marad időm vagy nagyon ritkán, de mivel az edzés feltölt, nincs hiányérzetem. Tehát fontos a támogató család, mert nélkülük nem megy. Sokszor az edzések miatt programot tolok vagy módosítok, de arra figyelek, hogy mindenki elégedett legyen a nap végen. Bár néha ez lehetetlennek tűnik.

Harmad sorban sok múlik az edzőn. Nándi tudja, hogy napi 10-12 órát dolgozom, hajnalban kelek. Így pontosan tudja, hogy a hétköznapi edzésekbe mi fér még bele. Pont annyi, amit még elbírok. Tudja, hogy hétköznap nagyon későn tudok edzeni. Ez is fontos, két részről. Az egyik, hogy a pici, alig pár órás hétköznapi családi életből nem veszem el az edzésre szánt időt. Mindig akkor edzek, ha a gyerekeket lefektettem. Legtöbbször 9 után megyek futni, görgőzni vagy úszni. 10-ig, 11-ig belefér.

Nándi tudja, tisztában vele, bár nem szereti. A másik hogy elfogadom, hogy a késői edzésnek ára van. Nem fejlődöm annyira, nem úgy reagál az edzésre a szervezetem, mintha kora délután csinálnám. Ezt el kell fogadnom, de ez rajtam múlik. Egyszerre szimultán csinálok dolgokat  Egész hetet látnom kell. A hetvenét is, hogy ki merre mettől meddig ér rá. Hogy az edzést hova tegyem. Elutaznánk videkre? Okés. Magammal viszem a futó/keró cuccot és ott megoldom. Mindig van a kocsimban futócucc.”

Viki (1-szeres finisher, olyan könnyedén szenved, hogy azt nézni is jó):
“Először próbáltam időbeosztást csinálni, hogy biztosra menjek, de aztán rájöttem, hogy ez a kudarc legbiztosabb útja. Állandóan homokszem került a gépezetbe, és borult minden. Több idő elment az újratervezéssel, mint az edzéssel. Rájöttem, hogy az a legbiztosabb, ha az elkövetkezendő 24 órára koncentrálok és nem tovább. A végeredmény ugyanaz volt, mint amikor lépésről-lépésre megterveztem mindent. Viszont nem kattogtam egyfolytában. Munka területén próbáltam célirányosabban, hatékonyabban elvégezni a feladataimat. Nem futottam felesleges „köröket” és figyeltem arra, hogy a lehető legegyszerűbben oldjak meg mindent. Összeszedettebb lettem, így a munkaidő végén el tudtam jönni. Nem tartottam hosszú ebédidőt, kávészünetet, nem hagytam, hogy elkalandozzanak a gondolataim. Munka szempontjából szerencsés vagyok, viszonylag közel lakom a munkahelyemhez és nem kell munka miatt utaznom, külső helyszínekre mennem, csak az irodában vagyok. Bár a munkaidőm nem rugalmas, ennek előnye is van: a munkaidő vége is fix, nem csak a kezdete. Így könnyebb tervezni, tudom előre, hogy mikor végzek. Persze van túlóra itt is, de akkor az a nap/hét bukta. Ezzel nincs mit csinálni. Nálam is midig van futócucc.” :)

A gyerek szintén sportolnak, ez mindkét lánynak (anyukának) bevált. Viki sokat mesél az otthoni tervezésről, a sport is lehet jó családi program:

“A reggeli edzés nem jöhetett szóba akkor, amikor iskola van, mert a reggelek gyerekhordozással és a munkahelyre bejutással telnek, és nem is szeretek hajnalban edzeni. Ráadásul a munkahelyemen „csinosban” kell lenni, egy reggeli úszó vagy futóedzés után sok idő lett volna szalonképes állapotba kerülni. A lányomnak tavaly heti 4 (2X2 óra) rocky edzése volt, így az ő edzésidejét jól ki tudtam használni. Akkor mentem futni, vagy biciklizni. Zselyke akkor még nem járt RSG-re, így úszós napokon levittem az egyesületbe (Csepel Dolphins), és amíg én úsztam az „adagomat”, ő is úszott a gyerekekkel. Meg is nyerte a kerületi diákolimpiát.

De volt olyan is, hogy a férjem elvitt engem úszóedzésre, és ment a gyerekért, aki éppen végzett az edzésen. A férjem nagy segítség volt, és még most is az! Sokszor elmegy bevásárolni, elhozza a gyereket edzésről, amíg én edzek, Nélküle nem ment volna és most sem menne a felkészülés! Úszó, futó edzések előtt mindig csináltam valami vacsit, mielőtt elmentem edzeni. A pihenőnapom szerda volt, akkor intéztem „mindent” bevásárlást, háztartást, mosást stb. egyszóval azon az egy napon felkészültem a következő hétre. Ha belegondolok akkor nem is én pihentem, hanem a férjem.

A hétvége az sokkal nehezebb volt (most is az) van, hogy reggel edzettem, mert akkor, mire a család felébredt, már vége. A hosszú edzéseket viszont hiába kezdtem reggel, akkor is fél nap. Amikor hosszú, 2-3 órás futásom volt, akkor a család kísért bringával. Zselyke sokszor jött velem a kis biciklijén, ha apa nem ért rá, közben beszélgettünk olyan dolgokról, amire egyébként sosem jut idő. Volt nála kis hátizsák, víz, zsepi, kaja. Annyira cuki volt! Hidegben, melegben, esőben a legjobb kis futótársam volt! A hosszú bringákon a férjem kísért motorral, vett egy robogót, hogy utolérjen. De olyan is volt, hogy ők ketten körbebiciklizték a Velencei tavat, amíg én elmentem egyedül biciklizni. Nyáron, amíg ők strandoltak, én el tudtam menni a Balatonon futni. Ha nyílt vízben kellett úsznom, akkor Zselyke jött velem kajakkal. De azért így is sokszor mentem egyedül órákra el, és addig ők kettesben strandoltak, bicikliztek, kirándultak. Különösen az utolsó 1 hónap volt nehéz, ha nem segítenek ennyit nem ment volna.”

Adri is hasonlóan látja a dolgokat:
“Nálam is ez egy jó ötlet volt, hogy akkor edzettem, mikor a gyerek. Nórát beírattam úszni. Heti 2x, akkor mikor együtt tudtunk menni. Ezeken a napokon Nándi úszás edzést irt. Ha hosszú volt az edzésem, akkor fel órával előbb mentünk és a gyerek egy órás edzése után meg eljátszott a vízben. Eleinte nehéz volt. Sokszor értelmét sem láttam. Állandóan szaladtam magam után. De ezt is meg lehet tanulni. Hatékonyság. Szerintem ez a kulcs.”

Trükköket is kapok a hatékonysághoz: Elengedhetetlen kellék az időzítős mosógép. :-) Simán lehet futni egyet, ameddig megkel a pizzatészta vagy a gyerek megeszegeti a vacsoráját. És mi a jutalom? EGYENSÚLY. Mindketten állítják, ezt a sport hozta meg az életükbe.

A lelkiismeret-furdalás is közös és természetes, de ahogy a gyerekek nőnek egyre könnyebb. A sport az egész család életének a része lett. Látják a jó példát maguk előtt. Közben a gyerekek sokkal önállóbbak lettek, mert nincs megcsinálva helyettük minden, készítenek maguknak reggelit, az együtt töltött idő pedig minőségi tud lenni.

A legfontosabb tanulság számomra ez volt: hatékonysággal meg lehet találni az áhított egyensúlyt, amit minden ember keres a család, munka, sport Bermuda-háromszögében.

Lehet a lehetetlenből lehetségeset szervezni.

Hogyan lehet a felkészülésre szánt időt optimalizálni?

Érdekes módon az utcán kolduló embernek is 24 órából áll egy napja, és a világ legnagyobb cégvezéreinek is ugyanennyiből. Aki minden este a tévé előtt issza a sörét, és aki hajnalban kel, hogy elmenjen úszni, vagy futni, szintén azonos idővel gazdálkodik. Nincs több, vagy kevesebb. A különbség csupán az, mit hoznak ki ebből.

Lehet össze-vissza, véletlenszerűen, ahogy esik, úgy puffan. Meg lehet sokkal tudatosabban, tervezettebben, szervezettebben. Az ENSPORT-os edzések nem véletlenszerűen követik egymást. Megvan mindegyiknek az értelme és a helye. Az edzőink nem hasraütésszerűen pakolják egymás után az edzéseket. Nem mindegy milyen állapotban van a sportoló, mire készül, mennyi ideje van még a főversenyéig, és persze az is komoly befolyásoló tényező, hogy az adott héten mennyi időt tud fordítani az edzésekre. Azok a sportolóink, akik betartják a tervet, a korábbi edzésmunkájuknál kevesebbel képesek ugyanazt vagy jobb fejlődést elérni. Ez is egy módja az optimalizálásnak.

A teljesítmény felépítése minden esetben egy teljes állapotfelméréssel indul. Ez a kiindulási alap. Ott derül ki, milyen pulzuszónákon lenne érdemes edzeni, ha alapállóképességet kell fejleszteni, vagy ha épp tempót kell növelni. Ezután kezdődhet el közös munka a sportoló és az edző között.

Ha Te is így szeretnél készülni, akkor kattints az alábbi gombra!

Tetszik a bejegyzés? Oszd meg barátaiddal is!

Shares
Share This