Habzó komló a kézben, megy a tévében a silány műsor. Chipses edény kiürül, és a legnagyobb gond, hogy már a tortilla is elfogyott. Nem mondom, hogy ez általános, de nem ritka jelenség. Ahogyan a plázákban, vagy épp a neten céltalanul bóklászó emberek unaloműzéseik is gyakoriak. Viszont az meg egyszerűen nem igaz, hogy aki ezt teszi, az velejéig romlott, lusta, semmirekellő ember lenne. Attól függetlenül, hogy könnyű megbélyegezni másokat — és persze magunkat is —, nézzünk egy picit e jelenség mögé.

Vannak, akik milliárdos forgalmú cégeket építettek fel, míg mások épp csak tengődnek. Vannak, akik szeretnének zongorázni, de még a “Boci, boci tarká”-t sem tudják lejátszani, míg mások a világ leghíresebb koncerttermeit is képesek megtölteni, hiszen élmény hallgatni művészetüket. Vannak, akik célokat állítanak saját maguk elé, és azokat következetesen megvalósítják. Egyiket a másik után. Míg mások meg csak álmodoznak egy jobb, szebb, tartalmasabb életről. Vagy még ezt sem.

Pedig mindegyik embernek ugyanúgy 24 órája van minden nap. Senkinek sincs se több, se kevesebb. Tehát nem ez a különség oka, hanem sokkal inkább az, hogy mit kezdünk ezzel a napi 1.440 perccel. Hagyjuk kifolyni a kezünkből, vagy kihasználjuk, hogy nagyot értékeset alkothassunk, számunkra élményt nyújtó tevékenységekkel telepakoljuk?

Egy egyszerű kérdés: miért lehetnek lusták az emberek?

Mit gondolsz, miért mozgat meg az egyik ember hegyeket, míg a másik egy szalmaszálat sem tesz keresztbe? És egy másik kérdés: mit gondolsz, az, aki szinte semmit sem tett még, csak henyél egész nap, mit tenne, ha oda állnál elé és egy akácvesszővel megsuhintanád – de úgy igazán csattanósan? Lustálkodna tovább, mert ő alapvetően ilyen természetű? Kizárt! Vagy egy másik, hasonlóan inaktív személy megtudná, hogy a gyerekét baleset érte, lehúzna még egy korty sört, kapcsolgatná a tévét, vagy böngészne tovább a YouTube-on? Kizárt!

Nem mondom, hogy csak a katasztrófák és a tragédiák mozdítják ki az embereket a tespedésből, hiszen abban a kiváltságos helyzetben vagyok, hogy a környezetemben mindenki rendkívül aktív. Mégis látok olyanokat is, akiknek nehezen megy a váltás. Vagy egyszerűen nem is látják, hogy nekik bármit másképp kellene csinálni. És tudod, miért? Főként két oka van:

  1. A szokások. Ezt látta a szüleitől, a környezetében mindenki ezt teszi: nem élnek, inkább csak túlélnek.
  2. Nincs semmilyen határozott irány az életükben, ami felé haladni lehetne. Nincs cél, és emiatt hiányzik a belső hajtóerő. Nincs tűz. Vagyis hiányzik az inspiráció, a lendület.

Mindkettő megváltoztatható. Vannak erre eszközök, módszerek. És igen, van az úgy, hogy egy baráti pofon kell, máskülönben észre sem vesszük, változtatni kellene. Persze vannak szolidabb és tartósabb hatást kiváltó, bevált formulák is. Az ENSPORT-nál – sok más mellett – abban segítünk, hogy legyenek céljaid. De nem ám akármilyen, hanem olyan, amiért teszel is. Nem az számít, hogy mások szemében kicsi vagy hatalmas ez a cél, hanem hogy neked FONTOS és ÉRTÉKES legyen. Kezdheted akár az első 5 kilométereddel, de készülhetsz maratoni csúcsdöntésre is. Ha ez megvan, utána szépen sorban minden olyan szokásodat, amik akadályoznak, amik egyáltalán nem hasznosak számodra, és már lecserélésre megértek, segítünk lecserélni… ha szeretnéd.

De nehogy azt hidd, hogy mi kuruzsló üzemmódba kapcsolunk. Nem, mi #semmikulonos-et sem csinálunk, csak tesszük a dolgunk. Felmérjük, hol tartasz, és segítünk céljaid pontosításában, szükség esetén azok átkeretezésében, újraalkotásában. Majd az ezen célok eléréséhez szükséges út megalkotásánál rendszeresen figyeljük, hol tartasz, fogjuk kezed, és támogatunk, hogy ne térj le az útról. Ott leszünk veled, hogy a végső dicsőség valóban a tiéd lehessen.

Ez egy összetett folyamat, melyben minden részlet összefügg és egymást erősítik. És ennek egyik első lépése, hogy legyen benned legalább annyi tűz, hogy akarj jobbá. Jobb sportolóvá, jobb emberré, jobb csapattaggá. Ha ez megvan, a többiben örömmel segítünk.

Tetszik a bejegyzés? Oszd meg barátaiddal is!

A bejegyzés szerzőjéről

Klopfer Csaba, az ENSPORT kommunikációs vezetője. A kilencvenes évek eleje óta fut, korábban a kedvenc távja a félmaraton volt, mára ezt a maraton váltotta fel. Az elmúlt 14 évben dolgozott cégvezetőkkel, borászokkal, olimpikonokkal, marketing és értékesítési vezetőkkel, futókkal, kerékpárosokkal, gyerekeiket nevelő szülőkkel. Segített márkák felépítésében, párkapcsolatok megerősítésében, válások zökkenőmentes koordinálásában, vállalati értékesítési hatékonyság növelésében, és élsportolók mentális felkészítésében.

Nézd meg Klopfer Csaba többi bejegyzését is! 

Érdekel az állapotfelmérés?

Egy jó diagnózis már fél siker. A teljesítménydiagnosztika egyik célja a pillanatnyi állapot felmérése, a meglévő képességek vagy az esetleges hiányosságok monitorozása, majd a kapott adatok alapján az egyéni pulzus és watt célzónák, valamint a teljesítmény küszöbök meghatározása. A laboreredmények alapján olyan személyre szabott, ugyanakkor rugalmas edzésterv állítható össze, amely a sportoló ideális fejlődését szolgálja. Ezenfelül a teljesítménydiagnosztikai kontrollmérés kristálytiszta képet ad arról, jó irányba tart-e a felkészülés, és hogy kell-e finomhangolni az edzésprogramot.

Érdekel az edzéstervezés?

Ha strukturált, egymásra épülő edzéseket tervszerűen megvalósítod, sokkal könnyebb lesz a számodra fontos céljaidat elérni. Ahogyan egy nyaralást, vagy egy építkezést is megelőzi a tervezés, éppen így komoly edzésmunkát is hasonlóan kezdünk. Egy olyan jó edzésterv, ami laborvizsgálati eredmények alapján rád lett szabva, irányt mutat, ugyanakkor rugalmasan igazodik a mindennapjaidhoz és céljaidhoz. A mai, rohanó világunkban egyre fontosabb, hogy az edzésre szánt napi 1-2 órát hogyan tölti el a sportoló, hogyan tudja a leghatékonyabban kihasználni a rendelkezésére álló időt.

A kép forrása: Shwetha Shankar

Shares
Share This