Egy félresikerült Ironman esete | ENSPORT

Egy edző és vele együtt egy sportoló életében nem jön mindig minden össze úgy, ahogy szeretnék. Lehet, hogy a legjobbat akarjuk, de mégsem úgy sülnek el a dolgok, ahogy terveztük. Így volt ez egy női Ironmanem esetében is idén Nagyatádon. Ami 5 másik esetben csodásan működött, és egyéni csúcsokat, olyan első teljesítéseket eredményeztek (11:17, 11:54), melyek messze felülmúlták a felkészülés elején a célkitűzéseket, az egy esetben teljes kudarcot vallott.

A sportolóval ez volt a harmadik Ironmanünk. Harmadik Nagyatád. Szinte napra pontosan 3 éve dolgozunk együtt. Az első évben alapoztunk. Cél volt az első Ironman teljesítése. Kevesebb, mint 10 órát edzettünk hetente, főleg alacsony intenzitáson, melynek eredménye egy 14:11-es célidő lett. Ráadásképpen egy maratoni egyéni csúcs is bekacsintott az ablakon ősszel.

2016-ban az előző évre építve a mennyiségek nem nőttek drasztikusan, ahogy az intenzitás sem, 9:58:12 volt egy átlagos edzéshét, melyhez 527-es TSS (Training Stress Score, vagy edzésterhelés pontszám, mely az idő és az intenzitás figyelembe vételével jön ki) és 0,61-es IF (intensity factor, vagyis intenzitás faktor, mely az anaerob küszöb, egyes esetekben FTP küszöb, százalékában végzett intenzitás 0,61=61%). Vagyis ismét egy alacsony intenzitású évet zártunk, melynek eredménye 13:05-ös célidő, utána egy podersdorfi féltáv egyéni csúcs, és készülés nélküli maratoni egyéni csúcs lett a vége.

2017-ben úgy gondolkoztam, hogy a mennyiségekben sok tartalék nincs, a sportolóm teljesítménye stabil, növeljünk az intenzitáson. Elsősorban az előző évben konditeremben megszerzett erő átültetését terveztem – speciális edzésekkel – a gyakorlatba. Vagyis elhagytuk a konditermet (a saját testsúlyos edzések maradtak persze) és E2 zónában (aerob intenzív, tempó tartomány) elkezdtünk erőállóképességet fejleszteni. A rendszer azonban a májusi orfűi edzőtábor után összeomlott. Ebből nem tudtunk kijönni és idén 13:47-es célidőt értünk el Nagyatádon. Egy órával rosszabbat, mint eredetileg terveztük.

Mi volt a gond?

Sok minden. Hiszen minden mindennel összefügg. A megnövekedett intenzitás megnyújtotta a regenerációs időt, megemelte a terhelést, és mire észbe kaptunk, késő volt. Az éves felkészülés 10:27:49-es heteket jelentett. Vagyis a “konditerembe elmegy, hazajön” időt otthoni edzésbe tettük, ez a fél óra növekedés. A heti TSS értékek viszont 683-on álltak meg, ami óriási növekedés volt, köszönhetően a 0,73-as éves IF értéknek.

Az első téves “jelentés”:

Márciusban 30 km-en egy maratoni versenyen a 30 km-es legjobb tempó elérése. A korábbi felkészülések során soha ilyen jó formát nem mutatott. Ekkor nagyon bizakodók voltunk. Ekkor a terhelési mutató 55-ös CTL (Chronic Training Load, az előző 42 nap összes edzésterhelése) értéket mutatott. Úgy ítéltük, hogy jó úton jártunk és jöttek a kinti bringás edzések.

Amikor omlott a rendszer:

Egy hónappal később Orfűn edzőtáboroztunk, ami edzés, evés, alvás. Ezt követően a CTL érték 117,4-en állt meg, ami magas. 2016-ban Nagyatád előtt 2 héttel maxoltuk a CTL értéket 87,3-on. Most úgy voltam vele, hogy két hónappal a verseny előtt – stabil alapokkal – nem lehet gond, majd kipiheni.

A körfolyamat beindult:

Túl nagy terhelés, súlygyarapodás, fogyókúra (szénhidrát csökkentéssel, amiről csak Nagyatád előtt szereztem tudomást és nagyon elleneztem volna ezt a módot). Ettől növekvő regenerációs idő. Nem piheni ki magát. Új terhelés, elmegy az erő, hiába minden…

Nagyjából így írható le a dolog.

Ha belemegyünk a terhelésekbe, akkor kerékpáron 33 perccel többet edzettünk, mint egy éve (kondi idejét átültetni a bringás teljesítménybe). A kerékpár intenzitása nőtt a legtöbbet E2 zónában az erőfejlesztő időfutam edzések miatt, amiket nagyon szeretek egyébként, itt 0,59-es IF-ről, 0,69-re. Futáson is 14%-ról 21%-ra nőtt az E2 arány. Úszáson nem változtattunk.

Ennek eredménye: 1 perccel jobb úszás, 33 perccel rosszabb bringa és 8 perccel rosszabb futás, mint egy éve.

Nyilván 2 gyerek mellett csodásan szép dolog, hogy teljesített egy ironmant. Három év alatt 6 főversenyt mentünk, ebből egy betli volt. Ha ezeket nézem, nem lehet panaszunk. Viszont azért írtam le, mert mindenki tanulhat belőle:

  1. Ami másnál működik, nem biztos, hogy nálad is működni fog!
  2. A több és/vagy intenzívebb edzés, nem hoz feltétlenül magával javulást.
  3. Az edződ tudjon minden sportot érintő infóról!

Ebben a felkészülésben hibáztam, mert egy két gyermekes anyukát, aki éjt nappallá téve dolgozik, rosszul terheltem. Pontosan ezen okból a tavaszi teljesítménydiagnosztikák elmaradtak, pedig ezek sok hibára fényt derítettek volna. Már akkor. Abból indultam ki, hogy nála is működni fog, ami másnál megy.

Az elemzések során levontam a megfelelő következtetéseket. Megvannak az értékek, és tervek a jövő évre – ezeket azért most még megtartom magamnak :-). A kollégákkal csapatban dolgozva elkezdtünk kidolgozni egy teszt és terhelési protokollt, ugyanis a wattmérővel dolgozó sportolók esetében nem elégséges az FTP teszt és az ez alapján kiszámolt intenzitás. Ez ugyanis az alsó zónákban pontatlan képet mutat, ami ebben az esetben is hozzájárult a sikertelenséghez. Ősztől már a kellő változtatásokkal kezdünk dolgozni a jövő évre.

Egy szó, mint száz:
egy edző is hibázik, de sosem mehet el a hibája mellett, tanulnia kell belőle!

A bejegyzés szerzőjéről

Erdélyi Nándor, 20 éve triatlonozik, sportolóként, többszörös válogatott, egyéni országos bajnok volt. Edzőként 9 éve foglakozik állóképességi sportolókkal. Az ENSPORT megálmodója, alapítója és jelenleg szakmai vezetője.

Nézd meg Erdélyi Nándor többi cikkét is! 

Érdekel az állapotfelmérés?

Egy jó diagnózis már fél siker. A teljesítménydiagnosztika egyik célja a pillanatnyi állapot felmérése, a meglévő képességek vagy az esetleges hiányosságok monitorozása, majd a kapott adatok alapján az egyéni pulzus és watt célzónák, valamint a teljesítmény küszöbök meghatározása. A laboreredmények alapján olyan személyre szabott, ugyanakkor rugalmas edzésterv állítható össze, amely a sportoló ideális fejlődését szolgálja. Ezenfelül a teljesítménydiagnosztikai kontrollmérés kristálytiszta képet ad arról, jó irányba tart-e a felkészülés, és hogy kell-e finomhangolni az edzésprogramot.

Érdekel az edzéstervezés?

Ha strukturált, egymásra épülő edzéseket tervszerűen megvalósítod, sokkal könnyebb lesz a számodra fontos céljaidat elérni. Ahogyan egy nyaralást, vagy egy építkezést is megelőzi a tervezés, éppen így komoly edzésmunkát is hasonlóan kezdünk. Egy olyan jó edzésterv, ami laborvizsgálati eredmények alapján rád lett szabva, irányt mutat, ugyanakkor rugalmasan igazodik a mindennapjaidhoz és céljaidhoz. A mai, rohanó világunkban egyre fontosabb, hogy az edzésre szánt napi 1-2 órát hogyan tölti el a sportoló, hogyan tudja a leghatékonyabban kihasználni a rendelkezésére álló időt.
Tetszik a bejegyzés? Oszd meg barátaiddal is!

A képek forrása: Klopfer Csaba
Shares
Share This